Zsúfolt volt a mai nap, ahogyan hónapok óta minden hétvégénk és esténk, mióta aktívabban fotózunk. Néha, azt gondolom, a csudába az egésszel, nem vágyom másra csak elvonulva a világ elől semmit tenni. Fáradt vagyok. Aztán mindig eszembe jut, hogy egy-egy jól sikerült kép milyen örömet okoz annak, akinek készült és nekünk is. Látom magam előtt az elégedett és boldog arcokat... Jól van ez így. Nagyon is! :)
Na, de nagyon elkalandoztam. Először is, örömmel tudatom Veletek, hogy megvan A RUHA! :)
Észrevenni, összenézni, kihalászni és felpróbáltatni - ez bizonyult a sikerreceptnek, ugye Brigi? ;)
Sajnos nem mesélhetem el, hogy milyen, mert a vőlegény olvassa a blogomat, de eljön majd a leleplezés ideje is! :)
Gazdagodtam azonban egy újabb szalonos élménnyel, amit ebben a bejegyzésben meg is osztok veletek.
A jó hír az minden keresgélőnek, hogy úgy tűnik, a szalonok még nem intettek búcsút az esküvő kiállításokra kitervelt akcióiknak, legalábbis, amikor az ár kényes kérdése felszínre került, erre hivatkozva csakúgy szálltak lefelé a tízezrek. Hogy meddig alkalmazzák ezt a mindenki számára kedvező csalit? Ki tudja.
Megint rohanok előre...
Kezdjük a legelején... Már most látom, hogy az ígért témát muszáj részekre bontanom ismét. Legyen az első, az éppen aktuális bérlés.
Menyasszonyi ruha kölcsönzés
A menyasszonyi ruha beszerzésére gazdag tárházat kínál mai világunk, de a legtöbb menyasszony számára még mindig a
bérlés bizonyul a legkézenfekvőbb megoldásnak. A bérlés azonban - a közhiedelemmel ellentétben - nem feltétlenül költséghatékonyabb megoldás, mint a vétel. Bár a szalonokban, ahol eddig jártam (ez az esküvő kiállításon látogatottakkal együtt kb. 20), szinte mindenütt elmondták, hogy megvenni egy menyasszonyi ruhát jelentősen drágább és utána csak problémát jelent az őrizgetése, meggyőződésem, hogy ma már a menyasszonyok többsége nem azért vásárol, hogy aztán szekrénybe tegye kincsét, hanem, hogy tovább adja és ezzel visszaforgassa a rááldozott pénz egy részét. A bérlés színtiszta kiadás. Mennyi? Nagyon szélsőséges példákkal találkoztam, az árat meghatározza a szalon elhelyezkedése (fővárosi vagy vidéki, a fővároson belül belvárosi-e), a forgalmazott márkák és így a ruhák minősége, valamint a tulajdonos haszonéhsége is persze. A szalonokban, amiket eddig megismertem
50 - 290 ezer Ft között alakultak a bérleti díjak (ebben az árban csak egy helyen voltak benne a kiegészítők). Azt hiszem, ebből egy 100-130 ezres átlagot vonhatunk. Egyetlen hely fátyol árait ismerem sajnos, ott a bérleti díj:
10 000-20 000 Ft között alakult típustól függően.
Néhányan azért ódzkodnak a bérléstől, mert mégiscsak használt ruhákról van szó. nekik érdemes tudni, hogy a legújabb modelleknél lehetőség nyílik felár ellenében arra, hogy
mi viseljük először a ruhát. A magukra adó szalonoknál azonban a használtság egyáltalán nem látszik a ruhakölteményeken. Azért mielőtt döntünk, alaposan nézzük meg a kiszemeltünket, nehogy utólag csalódjunk.
S legyünk valóban kritikusak a minőséggel szemben, hatalmas és szembetűnő különbségek vannak.
Természetesen számos érv szól a bérlés mellett. Mindenképpen sokkal
egyszerűbb, hiszen egy helyen kitisztítják, méretre igazítják, majd újra kitisztítják a ruhát, ezeket pedig mind-mind tartalmazza az ár. Nem marad más dolgunk, mint kiválasztani, elmenni a cipőhöz/alakhoz igazító próbára, majd még az esküvőnk előtt gyorsan belebújni újra, hogy minden tökéletes-e, majd elhozni és visszavinni.
Néhány triviálisnak tűnő, de kezdőknek praktikus információ a bérléssel kapcsolatban:
- A legtöbb szalonba szükséges az előzetes bejelentkezés. A január-februári csúcsidőszakban jó, ha előre gondolkodunk, különösen esti időpont foglalásakor
- A budapesti szalonok hétköznap általában 10-től 18 óráig, szombaton pedig 14 óráig (akad, aki ezen a napon is estig) vannak nyitva
- Egy menyasszonyra kb. 1 óra idő jut, ez alatt a szalonon múlik, hogy korlátozott vagy korlátlan számú ruhát próbálhatsz-e fel. Érdemes minumu ennyi időt szánni egy-egy helyre és ennek megfelelően összeállítani a próbák időzítését. A szalon méretétől, elrendezésétől függ, hogy egyszerre hány menyasszony próbál éppen. (Nekünk pénteken azt mondták, ha van foglalási szándékunk, akkor 5 db próbálható... Végül szerintem annál többet néztünk meg...Remélem, nem azért, mert észre vették, hogy erre a korlátozásra nagyon fancsali arcot vágtam...persze értem én...aztán meg mégsem...)
- Sokat segít, ha már néhány menyasszonyi ruhát kinéztél magadnak a szalon weboldalán és felírod ezek nevét vagy kinyomtatod a képeket. Ne hagyatkozz azonban kizárólag ezekre, nézz jól körül és néha engedd, hogy a kinézettek és a felpróbáltak alapján ajánljanak számodra más modelleket is (nekem így lett ruhám :) ), de, ha nagyon nem tetszik az ajánlott darab, ne habozz ezt megmondani. Sajnos én szembesültem azzal is, hogy egyetlen darab sem volt a szalonban a honlapon kinézett ruhákból. :( Remélem, csak én jártam ennyire rosszul.
- A próbára a pánt nélküli melltartó a legalkalmasabb, de mindenütt azt javasolják, hogy az esküvőn ne viseljünk melltartót, csak szivacsbetétet (már akinek ez szükséges), így ugyanis sokkal kényelmesebb és biztosak lehetünk benne, hogy intim ruhadarabunk nem kandikál ki a ruhánkból.
- Szerencsés, ha viszel magaddal egy pont olyan magas sarokkal rendelkező cipőt, amilyet majd viselni szeretnél, de valljuk be, cipellőt általában ritkán választunk a ruha előtt, így hagyatkozhatsz a próba cipőkre vagy az ágaskodásra is. (Az utcai cipőt még a fogadóhelységben le kell vennünk.)
- A ruhát kitisztítva kapod. Ez azt jelenti, hogy próbálni már próbálhatta más is, de a legutóbbi esküvő nyomait nem viseli a ruha magán.
- A legújabb modellek esetében lehetőséged van arra is, hogy Te viseld először a menyasszonyi ruhát, ez a szolgáltatás általában feláras, mert (elvileg) az esküvődig nem adhatják ki másnak.
- Ha kiválasztottad azt vagy azokat a menyasszonyi ruhákat, amelyek a legjobban tetszenek, ne felejts el kiegészítőket is próbálni hozzá(juk).
- A cipőhöz és az alakodhoz való igazításhoz kb. 1-2 héttel az esküvőd előtt kell újra elmenned a szalonba. A méretre igazítást tartalmazza a bérleti díj.
- A legtöbb szalonban szabad fényképezni (és a kiállításon is), de mielőtt kattintgatni kezdenénk, kérdezzük meg, hogy megengedik-e. Ha igen, mindenképpen éljünk a lehetőséggel, mert segíti a választást és kedves emlék is marad
- Vigyél magaddal valakit vagy valakiket, de ne egy hadsereget és kizárólag olyan személyeket, akiknek az őszinte véleményére mindig számíthatsz. A szemük mindent elárul! :)
- A kiszemelt ruhák nevét és árát ne felejtsd el felírni! Jó, ha feljegyzitek azt is, ki mit gondolt róluk.
- Próbálj óvatosan, mert ha kisminkelted magadat, könnyen összekoszolhatod a már kitisztított ruhát.
- Általában 30% körüli foglalót kérnek (de ez változó), a
fennmaradó összeget az esküvő előtt kell kifizetni. Ígéretre nem tesznek félre ruhát, de némi kedvezményt (másnapi reagálás) adnak. Sürgetnek, hogy
nehogy elvigyék előled a ruhát, de ez ne befolyásoljon, csakis szíved
szerint dönts. Újra megerősítette bennem a gondolatot a hétvége,
miszerint akkor jó a ruha, ha egyszerűen nem tudod kiverni a fejedből.
Remélem, minden fontos információt leírtam.
A végén engedjetek meg egy személyes megjegyzést. Én tényleg nem értem, hogy
miért ennyire undokok néhány szalonban. Nem úgy volna normális, ha
kicsit hercegnőként kezelnék a lányokat? Tudom, hogy ez éppen olyan
nehéz munka, mint bármely másik és talán a haszon sem akkora, mint
amekkorának tűnik. Ez azonban akárhogy is nézem egy prémium termék, azt
pedig jól csak a hozzáadott (személyes) szolgáltatásokkal lehet
hatékonyan és tüskementesen eladni. Tisztelet a kivételnek! Szerencsére akad! :)
Hogy történt Velem?
Nem titok, hogy én semmiképpen sem szerettem volna bérelni. Ennek elsősorban gazdasági okai voltak, úgy gondoltam, sokkal jobban járok, ha inkább megveszem vagy megvarratom, majd eladom. Így is lett, de ezt nem kell mindenkinek így gondolnia.
Azonban kíváncsiságból semmiképpen sem szerettem volna kihagyni a szalonok mustráját. Az esküvő kiállítás alapos szemrevételezése után kiválasztottam 3 szalont, amelyekről úgy gondoltam, a hozzám legközelállóbb menyasszonyi ruhákat kínálják, s nyakunkba vettük a várost a legjobb barátnőmmel. Kettőnél így is volt, a harmadikban azonban sajnos egyetlen nekem való darabra sem leltem.
Már éppen kezdtem feladni és értelmetlennek érezni az egész naposra húzódó próbálgatást, amikor egyszercsak behoztak egy kifutó modellt, ami éppen eladó volt. Először húzódoztam, mondván, ezen túl sok a díszítés... meg inkább varratnék valami egyedit, aztán felvettem és csak billegtem, billegtem benne. A történethez hozzá tartozik, hogy a sok-sok menyasszonyi ruha közül ez volt az egyetlen egy, ami szinte tökéletesen a méretemre szabtak (pici vagyok, nagy volt rám minden :( )
A döntés nem született azonban meg azonnal. Összeültünk, nézegettük, mérlegeltünk. Még egy barátnőmet elhurcoltam, erősítsen meg ő is... De végül az enyém lett!
Íme Ő:
 |
| az első ruhám |
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem hagyott nyugodni az eredeti tervem... így lett estére egy lengébb és kicsit szokatlanabb stílusú ruhám is. Azt azonban már külföldről rendeltem.
A következő bejegyzésben erről írok Nektek. Megtudhatjátok, merjetek-e más országból rendelni, mi ennek a menete, az előnye és a kockázata. S beszámolok arról is, hogy milyen varrónőket találtam, s ők milyen feltételekkel és milyen áron vállalták volna a ruhámat.
Ha addig szívesen megosztanátok saját menyasszonyi ruha bérlési élményeteket vagy ajánlanátok megbízható szalonokat, tegyétek meg bátran!
Te milyen ruhát béreltél?
