Történetek menyasszonyaink tollából - Nyerj meg minket esküvői fotósodnak 22. - 24.

Elérkezett az eredményhirdetés napja... Mi izgulunk nagyon és Ti?
Jöhetnek még a történetek, ugye? :) Ma is többet osztunk meg Veletek, több részletben, hiszen kár volna akár egyet is kihagyni!

"Az „Öcsike” és én

Megismerkedésünk mesébe illő volt. Ekkor 22 éves voltam. Házhoz jött a Szerelem és „bekopogtatott”. Unokatesóm és férje kitalálták, hogy meglátogatnak engem egy márciusi hosszú hétvégén, és gondolták magukkal hozzák az „Öcsköst” (a férj tesóját). Csak azt elfelejtették megemlíteni, hogy az Öcsike egy 25 éves jóképű férfi...

Szóval mit sem sejtve vártam Őket egy tizenéves fiú társaságában. Amikor megérkeztek és megpillantottuk egymást az Öcsikével, megéreztük: mi egymáshoz tartozunk. "A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást" (Paulo Coelho)
Utólag tudtam meg, hogy amikor meglátott engem a kocsiból a Drágám az első reakciója az volt, hogy „ hééé azt nem mondtátok, hogy ilyen jó nőőő! ”

Tény az egymásra találás manapság nem könnyű, de ami fontos, hogy hallgassunk a szívünkre, mert a legbelülről jövő érzések (legyen az belső hang, megérzés, Isteni sugallat) mutatják meg a helyes utat számunkra.

Aznap este a tánc végleg összehozott Bennünket, épp névnapja volt a Drágámnak, így az élő zenekartól kértem is egy dalt Neki, amitől nagyon meghatódott. Úgy gondolom, ha a táncban megvan az összhang akkor az intimitásban is.

Ám az első csókra még várni kellett, melyet 3 hónap udvarlás előzött meg. Szerelmes levelek modern formában, virágcsokrok, süteményt készített nekem… Én verseket írtam neki, egyszerűen megihletett. A számmisztika sem állt távol tőlem a matematikusi vénámnak köszönhetően, ugyanis észrevettem, hogy a neveink betűinek megfeleltethető számok összegei érdekes összefüggést mutatnak:

xxxxxx xxxxxx + xxxxxx xxxxxx  (A neveket a menyasszony kérésének megfelelően elrejtettem..)

6 3 9 3 4   2 6 4 8 2     7 8 3 4   5 7 4 7 9 8 4 2 6

összesen.: 25 22     22 52

Egymás tükörképei vagyunk. Ez egy jel lehet, ahogyan a nevünk monogramja is mutatja: MARK = jel. Épp akkoriban olvastam egy cikket arról, hogy mindenkinek létezik duálpárja és ikerlángja csak meg kell találnunk…

Azon az estén amikor összejöttünk szintén elmentünk táncolni. Épp névnapom volt, így a Drágám felidézve az első táncos esténket kért egy dalt nekem. Imádom benne, hogy mindent értékel amit érte teszek, és még több szeretettel hálálja meg az apró figyelmességeket évek után is. Úgy gondoljuk a törődés, odaadás, türelem egymás iránt, az apró meglepetések, a humor mind-mind nélkülözhetetlenek a boldog párkapcsolathoz. A dal végén végre összeforrtak ajkaink…

Azóta csak gyarapodtak a csodás érzések, pillanatok, közös élmények, fényképek… Az esküvőnk napján június 2-án, amely egyben az évfordulónk és a névnapom 4 évesek leszünk, így biztos nem felejtjük el a házassági évfordulót sem!"

"A mi történetünk/közös életünk 2011.április 9-én kezdőtött el. Egy hideg áprilisi napon egy barátom megkért, hogy vegyek részt egy fotózáson, aminek témája Győr, és lányokat keres hozzá. Szombatra esett a fotózás napja, amire jött Balázs is, mivel hobbija a fotózás. Elindultunk, válogattunk, hogy hol legyenek és milyen képek, és Balázzsal csak néztük egymást. Sokat mosolygott, hülyéskedett a többi fiúval. Azonnal beleszerettem a nevetésébe :) Ami igazán megfogott benne a nevetésén kívül,a nagy és görbe orra :) egyszerűen imádom :) Ő nem szereti ugyanúgy, mint én, sőt,inkább szeretne másmilyet, de nagy szerepe volt az orrának abban, hogy mi egymásra találtunk. Este hazavittek kocsival a szeles és fagyoskodós fotózás után mindenkit,amikor én értem haza, Ő még utánam köszönt, és mentek tovább. Egész este Ő járt a fejemben, nagyon vágytam volna minden pillanatra amikor vele lehetek, és Ő is.

Felvett facebookon (hogy egy kicsit mai legyen a történet :D ), aztán msn-en, elkérte a telefonszámomat. Rengeteget beszélgettünk, megvárt esténként, amikor délutános voltam, és beszélgettünk még sokat. Aztán megkérdezte, mikor érek rá, van-e kedvem találkozni. Igent mondtam neki habozás nélkül. Szombati napot választottuk ki, amikor az első randira sor került. Ez a nap egy héttel az első találkozásunk után volt. Április 18. Eljött értem, és elmentünk Vénekre a kőzárásokhoz beszélgetni. Nagyon jó volt, és azonnal megértettük egymást. Egy szál vörös rózsát kaptam a randi végén :) 20 év alatt az első szál vörös rózsám. Innentől felgyorsultak az események, találkozutnk hétfőn is, kedden is, és kedden megcsókolt. Először. Innentől kezdve vagyunk szinte összenőve, a mindennapi találkozások egyértelműek voltak egész kapcsolatunk alatt, és most is azok. Most ugyan már sokkal könnyebben találkozunk minden nap, hiszen hozzám költözött januárban. December 18-án amikor 8 hónaposak lettünk, elvitt oda, ahol az első randink volt, és megkérte a kezemet :) Sosem voltam még ilyen boldog, mint akkor és azóta, hogy őt megismertem, megkérte a kezemet.Az esküvő időpontja ugyan még sajnos nem került kitűzésre, mert az anyagi helyzetünk nem engedi meg, kell a családot segíteni és így nem tudunk félre tenni. De nagyon szeretnénk minél hamarabb összeházasodni, és az esküvőt rendesen megünnepelni egy lagzival. Nincsenek nagy vágyaink, de bármilyen segítség nagyon jól jönne ahhoz, hogy minél közelebb kerüljünk a Nagy Napunkhoz. Egy fotózás, ami ingyen van, hatalmas segítség bármelyik párnak, és nagyon örülnénk neki.

Ezek vagyunk mi, és nagyon boldogok vagyunk együtt, hálásak Istennek, hogy egymásra találhattunk.

Szeretlek szívemmel,
Szeretlek lelkemmel,
Szeretlek örökké
Ábrándos szerelemmel."

"Igazi szerelem 

A mi kis történetünk az igazi szerelmet példázza. Sokaktól hallom, hogy nem létezik olyan szerelem amilyet a mesékben, filmekben látunk. A lányok többsége úgy érzi, hogy a herceg fehér lovon nem is létezik… Én ezt szeretném megcáfolni!:)
A vőlegényemmel, Benjáminnal 2009. április 29.-én kezdődött a kapcsolatunk, amelyet egy nehéz, de csodálatos időszak előzött meg. Beni , 16, én 17 éves voltam, amikor ő interneten írt nekem egy levelet. Azt írta, szeretne velem megismerkedni… én persze igent mondtam. A szüleink révén gyerekkorunk óta tudtunk egymásról, 2009-ig körülbelül kétszer találkoztunk, mégis a családból mindenki valamilyen formában azzal viccelődött, hogy mi egyszer férj és feleség leszünk. Mégis az interneten keltettem fel Beni figyelmét. Minden egyes randink csodálatos volt. Beni valóban úgy közeledett felém, hogy hercegnőnek éreztem magam. A mi kapcsolatunkban először az érzelmi kapcsok épültek fel, szerintem az igazi szerelemben ez így történik. Minden találkozásunkkor valami nagyon különleges dolgot csináltunk. Vagy koncerten voltunk, vagy quadozni mentünk, ebédelni-vacsorázni különleges helyekre. Minden alkalommal meglepett valamilyen kis ajándékkal. Vagy virággal, vagy bonbonnal, sőt egészen különleges dolgokkal is. Minden pillanatban éreztette velem, hogy nagyon kellek neki… pedig higgyétek el, nem adtam be könnyen a derekamat! Sosem felejtem el, amikor először megfogta a kezem. Egy koncerten voltunk a Westendben, és gyönyörű dal közepén, amikor a kezem a levegőben volt mögém állt, és megfogta mindkét kezem… így énekeltük végig azt a dalt… hogy ez örök emlék maradjon, egy fotósnak annyira megtetszett ez a jelenet, hogy azonnal lencsevégre kapott minket! Így ezt az emléket nem csak a szívünkben, fényképen is őrizzük. A 17. születésnapjára egy gitárpántot vettem neki, amire annak a dalnak a kezdő sorát írattam, ami azon a koncerten szólt!
Az első csók hasonló élményekkel teli volt. A közeli hegyekbe mentünk. A Vőlegényem quad-dal mutatta meg nekem a környező vidéket, majd felvitt egy magas hegy tetejére, ahonnét gyönyörű kilátás tárult elénk. Leterített egy plédet a fűbe, majd beszélgettünk. Hirtelen a mutatóujját finoman az ajkaimra tette – ezzel csendesített le- majd megcsókolt. Mondanom sem kell, mit jelent ez egy nőnek! Az igazi szerelem jelképe volt ez a csók.
Annyi minden szép dolog történt velünk… mivel mindent nem tudnék elmesélni, az eljegyzésnél folytatom: Az eljegyzésünknek van néhány elő eseménye, amelyek közül némelyik elég humoros. Amint említettem, a szülők sokszor tettek valamilyen megjegyzést arra nézve, hogy majd ha felnövünk, lehet, hogy szerelembe esünk. Egy alkalommal, amikor 13 éves lehettem, elutaztunk Beniékhez egy családi vacsorára. A helyzet úgy alakult, hogy én Benivel töltöttem az estét, együtt számítógépeztünk, beszélgettünk- pontosabban beszéltem, az Ő elmondása szerint. Azt mondta annyit magyaráztam neki, hogy amikor elmentünk haza a szüleimmel, azt mondta az anyukájának: „Anya! Ez a kislány nagyon szép, de ha olyan feleségem lesz, mint Ő, aki ennyit tud beszélni, akkor komolyan mondom, inkább nem is akarok feleséget!” Ugyanezen az estén én azt mondtam az anyukámnak: „Anya, nagyon jól néz ki ez a Beni, kár, hogy még ilyen kicsi!” Ugyanis Beni nagyon fiatalos. Szóval mindketten megmondtuk a magunkét a dologgal kapcsolatban. Az élet viszont hála Istennek teljesen mást hozott! Én már 2 nap ismertség után hozzá mentem volna feleségül, de Ő is ugyanígy belém szeretett.
Sok akadály volt előttünk, de soha nem gondolkodtunk azon, hogy mi akár egy percet is külön töltsünk életünkben. Idén, januárban, közösen vettük meg az eljegyzési és a karikagyűrűket. Egy csodálatos étterembe vitt ebédelni a Vőlegényem. Megrendeltük az ételt, majd mondta, hogy mindjárt jön. Én annyira izgultam, majd meg őrültem mi fog történni. Majd elém állt egy szál gyönyörű vörös rózsával, és megkért, hogy legyek a felesége. Soha nem éreztem még olyat, mint akkor, életem eddigi legszebb élménye. Az eljegyzést a családdal is megünnepeltük, ami fantasztikusan jól sikerült! 3 éve napról-napra jobban szeretjük egymást. Mindent meg tudunk beszélni, igazi lelki kapcsolat van közöttünk. Ő nem csak a Vőlegényem: a szerelmem, a legjobb barátom, néha az édesapám, vagy a testvérem, ha kell; de mindig az az ember aki a legjobban szeret a világon. Persze, ez az én részemről is így van. Ezt érezteti velem minden nap amióta megismertem. Remélem, mindenki megtalálja az igaz szerelmet, mint ahogy én Benjámin személyében megkaptam. Őt Istennek köszönhetem, sőt az egész kapcsolatunkat is. Szerintem ilyen szerelmek valóban akkor jönnek létre, ha két ember egymásért születik. "

Történetek vőlegényeink tollából- Nyerj meg minket esküvői fotósodnak 16.

A mai történet kétszeresen is különleges. Egyrészt a történet helyszíne és körülményei miatt, másrészt azért, mert bizony nem a menyasszony írta, hanem a vőlegény, így a cím sem volt egészen helyt álló...ezért átalakítottam...
A sok-sok történet között mindösszesen két ilyen bátor és lelkes férfi akadt, nem is akármilyen írásokkal!
Olvassátok ma az elsőt, s legyetek olyan büszkék a vőlegényre, mint mi! :)


"Sivatagi szerelem

Nem is tudom hol kéne kezdenem a mi kis történetünk mesélést. Talán onnan, hogy mindketten elég sokáig kerestük a másik felünket, a lelki társunkat, azt a lényt, aki teljessé tesz bennünket és együtt egy egészként élhetjük le a kis életünket.

A sors olyan zord helyre vezetett bennünket, ahol senki sem gondolná, hogy kivirágozhat és kibontakozhat egy szerelem. Mindketten a hazát szolgáljuk és együtt utaztunk ki Afganisztán dűnéi közé. Mindketten a békét szerettük volna biztosítani ebben, az amúgy maga nemében gyönyörű országban.

Teltek múltak a napok és a hetek és valahogy mindig egymás mellé sodort minket a sors és a munkánk. Szerettem és vágytam a társaságát. Éreztem, hogy ha a közelemben van, hevesebben dobog a szívem és szinte vágyom rá, hogy hozzá érhessek. Sokáig nem mertem bevallani magamnak mit is érzek. Az évek során elszenvedett csalódások óvatossá és megfontolttá tettek. Felhúztam magamra egy páncélt, amivel próbáltam magam megvédeni a további csalódások által okozott sebektől és szenvedésektől. Lassan legyőztem magamban a félelmemet és elérte nálam ez a számomra oly kedves személy azt, hogy levetettem a páncélomat és megmutattam neki milyen is vagyok valójában. Ehhez az első lépés az első csók volt, amit soha nem fogok elfelejteni. Akkor éreztem, hogy valami teljesen megváltozott bennem, akarom őt és éreztem azt is, hogy megérkezett, ő az akit nekem teremtettek ott fent. Attól kezdve elválaszthatatlanok voltunk és nem tudtunk egymás társasága nélkül létezni. Gyönyörű napokat és heteket töltöttünk el, nem luxus körülmények között, csak sátorban éltünk, de szinte elfelejtettük hol is vagyunk valójában. Sajnos hamar ki kellett józanodnunk, mivel engem majdnem magához szólított az Úr. Szerencsém volt és a gyilkos merényletből épen és egészségesen jöttem ki. Többet nem írhatok a részletekről, a lényeg az, hogy megmaradtam. Akkor mindketten átértékeltünk sok mindent és ha lehet ilyet mondani még közelebb kerültünk egymáshoz. Ő segített abban, hogy fel tudjam dolgozni mindazt, ami ott történt. Nélküle nem ment volna. Voltak időszakok, amikor a történtek nagyon megviseltek újra és újra, de nem akartam már az önhibáztatás miatt élni sem. Magamat büntettem az események miatt. Ellöktem magamtól mindenkit és mindent ami fontos volt nekem. Megbántottam őt is és egy rövid időre félbe szakadt a kapcsolatunk. De rájöttem arra, hogy nélküle nem tudok már létezni és élni, szükségem van rá, mindig is szükségem volt rá. Bocsánatot kéretem tőle és megbeszéltük a gondjainkat. Mindketten tudtuk, hogy nem létezhetünk már csak együtt. Azóta is boldogan élünk együtt. Sajnos a párom most ismét fél évig Afganisztánban tölt szolgálatot. Mielőtt kiutazott azonban megkértem a kezét! Nagyon boldog volt, mert nem tudott róla és meglepetésként érte. Szerettem volna, ha tudja, hogy én itt várom és stabil hátországként támogatom amíg ő kint teljesíti a kötelességét. Persze így az összes esküvői szervezkedés az én nyakamba zúdult, de nem érdekel, mert boldogan szervezem a mi nagy napunkat, amikor végre egybekötjük az életünket. Persze mindenhol meglepődnek, hogy a vőlegény szervez mindent és kíváncsian, csodálkozva kérdezik, hogy hol a menyasszony?! Persze, amikor elmondom miért csak én vagyok itt elcsodálkoznak és érdeklődve kérdeznek. Lassan letelik a fél év és várom, hogy haza jöjjön hozzám. Már nagyjából minden fontos dolog és helyszín el van intézve, csak ő hiányzik és az, hogy kimondja a számomra boldogító igent.

Hát ez a mi történetünk. Sokat vártunk és szenvedtünk mindketten míg végül egy teljesen elképzelhetetlen helyen megtaláltuk egymást és a szerelmet"

Történetek menyasszonyaink tollából - Nyerj meg minket esküvői fotósodnak 9.

Ma lánykérős napot tartunk, jó? :) 

Duplázunk, hiszen tegnap elmaradtam sajnos a történettel és még bizony akad mit megosztanunk Veletek! :)

Délelőtt egy olyan történetet mutattam meg Nektek, ami az elsők között érkezett hozzánk, most "repüljünk" romantikusan a felhők fölé egy olyannal, amit a napokban kaptunk...

Indulhat az utazás?

"Nagyon sok szép és különleges emlékünk van a kedvesemmel, de azt hiszem én most azt a napot osztom meg veletek amikor a drágám megkérte a kezemet , persze teljes titoktartás közepette :)

Az egész úgy kezdődött, hogy már előtte 1-2 hónappal kérdezgette tőlem, hogy lenne e kedvem valamikor vele sétarepülőzni, én meg kis naiv :) mondtam, hogy persze szívesen kipróbálnám majd egyszer valamikor. No a dolog részemről ennyiben is maradt, teljesen elfelejtettem, hogy mi erről beszélgettünk.

Aztán a jeles nap előtt 2-3 nappal kérte a párom, hogy vasárnapra ne csináljak programot , mert van egy meglepetése számomra, én meg mondtam, hogy jó persze nem csinálok.

Csakhogy engem ez a meglepetésdolog nem nagyon hagyott nyugodni nőből vagyok :) hát istenem, addig kérdezgettem, meg könyörögtem, amíg csak kinyögte, hogy most van itt az alkalom a sétarepülésre. Én kis butus meg teljesen beparáztam, no meg ugye azért az anyagi része is elég jelentős volt a repülőzgetésnek, mint megtudtam és hát én ezen annyira kiakadtam, hogy el sem akartam menni.

Aztán valami csoda folytán mégis csak sikerült az én drágámnak rávennie, hogy másnap vasárnap reggel, ami 2011.október 16 volt elinduljunk együtt az úrhidai repülőtérre.

Amikor odaértünk már kint volt a gép, amivel repültünk, de akkor még a pilótánk nem ért oda ezért körbenézelődtünk és megnéztük a többi repülőt is.

Kis idő elteltével megérkezett a pilótánk, aki nagy meglepetésemre hozott magával egy hölgyet, akinek egy fényképezőgép lógott a nyakában. Én, mint kis naiv még mindig nem sejtettem semmit, sőt akkor sem, amikor a hölgy elkezdte fényképezni a tájat, aztán minket is :), még mondtam is a páromnak, hogy milyen aranyos a fotós, hogy minket is lefényképez:) persze erre az én drágám csak somolygott a bajsza alatt :)
No eljött az idő és végre beülhettünk a gépbe és lassan elindultunk. Kicsit feszengve az izgalomtól /mert még sosem repültem/, de azért örömmel vártam, hogy végre felszálljunk. Amint a felszállás megtörtént és úgymond egyenesbe kerültünk én nem is foglalkoztam mással csak az alattunk elterülő csodaszép tájjal, meg azzal, hogy gyönyörűen látszott már a Balaton és reménykedtem benne, hogy odáig is elrepülünk.

Nagy nézelődésemből arra eszméltem, hogy a párom odadug a kezembe egy borítékot, én meg néztem, mint a birka, mert azt hittem, hogy abban van a pilóta fizetsége :) és nem értettem, hogy azt miért nekem adja a párom. :) Aztán megkért, hogy nyissam ki a borítékot, én meg fogtam és kinyitottam/ de mint akinek elmentek otthonról J még itt sem sejtettem semmit sem/: Amikor beleolvastam akkor esett csak le, hogy milyen merénylet is készült itt ellenem:), mert egy gyönyörű szép vers volt benne és a párom beleírta, hogy nem tud nélkülem élni és ezzel szeretne kérni, hogy legyek a felesége.

No mire én ezt elolvastam és felfogtam, hogy mi is történik itt már előkerült a gyűrű is a zsebéből. Én annyira meghatódtam, hogy percekig még az igent sem tudtam kibökni, pedig hát már egy ideje ez volt minden vágyam. :) De aztán végül csak sikerült kimondani azt a bűvös szót. Itt akár véget is érhetne a történetünk, de volt még egy kis malőr, ami sajna hozzá tartozik a történethez. Miután kinyögtem az igent és csattant a csók, no meg a fényképezőgép, mert hát a fotós hölgy direkt azért jött a pilótával, hogy minket fényképezzen, a kedves pilótánk úgy gondolta, hogy ezt az eseményt, muszáj megünnepelni.

Nem is lett volna baj, ha nem a levegőben vagyunk, de hát ott voltunk és máshogy nem tudott velünk ünnepelni, minthogy csinált 2-3 olyan malövert, amitől az én gyomrom teljesen megadta magát, meg hát az is közrejátszott, hogy nagyon meleg volt a gépben. Még szerencse, hogy még indulás előtt megkérdeztem, hogy hol van a hányós zacskó, mert hát még leszállás előtt szükségem is volt rá………….

Hát ez a mi feledhetetlen lánykérésről maradt emlékünk.

Köszönöm, hogy leírhattam Nektek, bízom benne, hogy mint ahogy nekem írás közben folyton mosolyt csalt az egész történet az arcomra, nektek is szerzek vele pár kellemes pillanatot."

Történetek menyasszonyaink tollából - Nyerj meg minket esküvői fotósodnak 2.

A mai lehangoló időben, úgy gondoltam, hogy egy vidám történetet osztok meg Veletek, ami egy hasonlóan szürke napon érkezett meg hozzánk és beragyogta a szívünket, hiszen a nevetés csodákra képes!

"Történetünk egyben romantikus és vicces, hasonló pillanatokban már rengetegszer volt részünk, mert ilyenek vagyunk mi, bolondok és szerelmesek! :)
Réges-régen történt, még mindketten egyetemisták voltunk, amikor egy hétfő délután a röplabda edzésre besétált egy délceg úriember. Szerelem volt első látásra, legalábbis a részemről... :) Zoli ekkor még észre sem vett, pedig csak két lány volt a pályán, az egyik közös barátnőnk Szandra, a másik pedig szerény személyem... Később az öltözőben elmeséltem barátnőmnek, hogy beleszerelmesedtem ebbe a fiúba és kértem, hogy szervezzen meg egy közös bulit, mivel a sportpályán nem vagyok egy nagy ász, de az esti bulikon már otthonosan mozgok. Egy szombaton össze is jött a társaság, de én annyira ideges voltam, hogy éppen csak bemutatkoztam, utána már a közelébe sem mertem menni Zolinak. Ilyen még nem történt velem, korábban be nem állt a szám, de Ő előtte meg sem mertem szólalni. Nagyon kedves és udvarias volt, hívott táncolni, de később másokat is hívott, szóval nem haladt a "dolog". Teljes kétségbeesésemben odafordultam Szandrához, hogy "Most mit csináljak?", mire ő: "Hát simulj oda!". Úgy tűnik pont erre vártam, mert abban a pillanatban felkerekedtem és átöleltem, a gyanútlan, épp a sörét fogyasztó drága szerelmemet. Ő pedig örült közeledésemnek és azóta elválaszthatatlanok vagyunk! :)
Még szerencse, hogy ilyen jól sült el a dolog, mert később kiderült, hogy a "simulj oda" nem egy varázsszó, nem javaslom, hogy otthon bárki is kipróbálja! Szandra nem gondolta volna, hogy szó szerint veszem az utasítását. Ő úgy értette, hogy táncoljak vele és egy finom öleléssel jelezzem a tetszésemet! :) Több barátnőm jelen is volt az "akciónál" és azóta is rengeteget nevetünk a történteken, de főleg azon, hogy ebből a megmozdulásból tényleg szerelem lett, sőt nagyon úgy tűnik, hogy házasság is! :)"