Már az első találkozásunk első mondatai között elhangzott, hogy ők
semmiképpen sem szeretnének "hagyományos beállított" fotókat. Elárulom,
ez az egyik legszebben hangzó mondat egy fotós számára! ;) Legalábbis
számunkra egészen biztosan. :)
Mivel Sylva mindenképpen szeretett volna vizes fotókat is, az időjárás miatt jóval a májusi esküvő után kerülhetett csak sor a TTD fotózásra. Persze ez lehetőséget adott arra, hogy Sylva hétről hétre elárasszon bennünket a jobbnál jobb kívánságaival és ötleteivel inspirálva bennünket. Erősen elgondolkodtam azon, hogy alkalmazzuk kreatív munkatársnak...:D Ez a sorozat kétségtelenül közös "gyerek". Köszönet érte! :)
Idő közben kiderült, hogy nem is annyira egyszerű Budapest közelében (és kicsit távolabb sem) ideális tavat, folyót találni az elképzelésünkhöz (a Balatont és a Velencei-tavat már az elején kizártuk). Végül - egyébként hála az egyik menyasszonynak, aki részt vett a "sokmenyasszonyos" fotózásunkon - rátaláltunk arra a helyre, amire mindannyian bólintani tudtunk. :) Közben felvetődött még egy és még egy helyszín gondolata... sajnos ezek közül a nagyonis kecsegtetőről és testhezállóról az utolsó pillanatban -, amikor már arrafelé haladtunk - kiderült, hogy nem mehetünk, csatornáznak.valahogy így akarhatta a sors, mert egy útfelújítás miatt el is tévedtünk kicsit, és hová lyukadtunk ki? A Csepel Műveknél, ami mindig is ott lebegett lehetséges helyszínként. Gyors telefonbeszélgetés és egyeztetés után már csak meg kellett várnunk, amíg Sylva és Ata is odaér Kissárkánnyal (a Trabi) és Bonival (A Bogár). Ha már egyszer éppen odakeveredtünk, egy kicsit be is mentünk... :)
Aztán másfél óra "száguldás" a kiszemelt TTD helyszínre. :) Ezúton is még egyszer elnézést kérek Atától, amiért meggondolatlanul arra biztattam Zolit, hogy a rövidebbnek tűnő utat válasszuk a főút helyett... Nos... maradjunk annyiban, hogy nem volt rövidebb, de kipróbáltuk, hogy a kis Bogár hogyan tud hegyet mászni...szerencsére túlélte... :)
A látvány, ami a parton fogadott bennünket egyszerre volt lenyűgöző és félelmetes. Van valami furcsa kisugárzása ennek a helynek a régi, bontásra váró hajók sorvadásának, a leskelődő matrózok furcsaságának, a szagnak - , ami bizonyos szegletekben bizony orrfacsaró - és az impozáns környezet különös kontrasztjának köszönhetően...
A megtorpanás persze csak néhány másodpercig tartott. Engedélyt kaptunk, hogy felmásszunk az egyik félig elsüllyedt hajóra és némi biztatást, hogy kvázi biztonságos... :)) Végülis kibírta a fotózást. :)
Aztán jöhetett a kedvencünk! A víz! Nem is nagyon tudok mit írni erről, csak annyit, hogy iszonyúan élveztük, még azt is, hogy Sylva hajából folyt a vörös hajfesték, amitől a ruhája rózsaszín lett.... :D
Végül ránk esteledett, így a mókának véget kellett sajnos vetnünk... azért még gyújtottunk tüzet... mi tagadás egy teljesen műanyag menyasszonyi ruhát (megnyugtatásként mindenkinek: kicsit csaltunk és nem a valódi gyönyörű ruhát gyújtottuk fel...:) ) szinte lehetetlen meggyújtani és elégetni...
Itt szeretnénk köszönetet mondani, Sylva lelkes barátnőjének, Ritának a buzdításért, öltöztetésért, asszisztálásért, cipekedésért...:)
A fotózás után csak az járt a fejünkbe, hogy még, még, még! ;)
Még több kép.. :) :
Nem bírom ki, hogy ne mutassam meg itt is: megtestesült a fénylabor! :) A legeslegjobb, hogy Sylva és Ata saját kezűleg készítette! :) Így világít nálunk:
A Trash The Dress
Végül azért muszáj tisztáznunk a Trash The Dress (röviden: TTD, általában magyar nyelven "Tedd tönkre a ruhádat!") fotózás fogalmát, mert az elmúlt hetekben visszatérően azt tapasztaltuk, hogy bizony ahányan vagyunk, annyifélét gondolunk róla, s akad, aki még nem találkozott ezzel a kifejezéssel.
Az elnevezésből adódóan egy olyan fotózásról van szó, amely a kreatív fotózásnál jobban igénybe veszi a ruhát, sőt az esküvői öltözéketek akár teljesen tönkre is mehet a fotózás során, hiszen olyan helyeken, olyan dolgokat tesztek meg az ünnepi díszben, amelyet egy kreatív sorozat készítésekor nem vagy csak korlátozott mértékben tennétek.
Miért tenne azonban bárki ilyet?
Mert szeret kitörni a hagyományos keretekből, mert ez tényleg élvezet, mert különleges képeket szeretne... Nos, egyesek szerint ez szentségtörés... biztosan azért hiszik ezt, mert nem ismerik a TTD mögötti szimbolikát, ami számunkra a lényegét és a lelkét adja. Ez nem más, mint hit az örök szerelemben és az élethosszig tartó házasságban, vagyis azért tesszük tönkre a ruhát, mert már soha többé nem lesz rá szükségünk és ezt szeretnénk képekbe zárva is tudatni (egymással, a külvilággal...).
A kreatív és a TTD fotózás határain táncolva
A másik örök kérdés, hogy vajon mi számít Trash The Dress-nek. Meggyőződésünk, hogy ezt mindig az adott menyasszony és vőlegény határai szabják meg. Neveltetéstől, egyéniségtől, merészségtől, vagyis a személyiségtől függ, ki mit vállal be. Nem feltétlenül jelent sárban dagonyázást, ruhaszaggatást szó szerint, miért is kellene így lennie? Felszabadultságot és kötetlenséget jelent leginkább... érzést, ami minden igazán jó fotó eszenciáját adja. Persze ma már - szerencsére - a kreatív fotózás is tág teret enged a fotósnak, ha a pár nyitott. (Halkan jegyzem csak meg, hogy a hazai párok jelentős része igyekszik óvni a ruháját a kreatív fotózás során. :)) Talán ezért is annyira nehéz pontos, áttörhetetlen határvonalat húzni... ráadásul még mindig más az esküvői fotózás bevett gyakorlata itthon és külföldön...
Mivel Sylva mindenképpen szeretett volna vizes fotókat is, az időjárás miatt jóval a májusi esküvő után kerülhetett csak sor a TTD fotózásra. Persze ez lehetőséget adott arra, hogy Sylva hétről hétre elárasszon bennünket a jobbnál jobb kívánságaival és ötleteivel inspirálva bennünket. Erősen elgondolkodtam azon, hogy alkalmazzuk kreatív munkatársnak...:D Ez a sorozat kétségtelenül közös "gyerek". Köszönet érte! :)
 |
| Az egyik Sylva-szellemi-termék: pókos csokor! :) A kivitelezője pedig Wanda, a Flora Esszencia Esküvői Dekorációtól. |
Idő közben kiderült, hogy nem is annyira egyszerű Budapest közelében (és kicsit távolabb sem) ideális tavat, folyót találni az elképzelésünkhöz (a Balatont és a Velencei-tavat már az elején kizártuk). Végül - egyébként hála az egyik menyasszonynak, aki részt vett a "sokmenyasszonyos" fotózásunkon - rátaláltunk arra a helyre, amire mindannyian bólintani tudtunk. :) Közben felvetődött még egy és még egy helyszín gondolata... sajnos ezek közül a nagyonis kecsegtetőről és testhezállóról az utolsó pillanatban -, amikor már arrafelé haladtunk - kiderült, hogy nem mehetünk, csatornáznak.valahogy így akarhatta a sors, mert egy útfelújítás miatt el is tévedtünk kicsit, és hová lyukadtunk ki? A Csepel Műveknél, ami mindig is ott lebegett lehetséges helyszínként. Gyors telefonbeszélgetés és egyeztetés után már csak meg kellett várnunk, amíg Sylva és Ata is odaér Kissárkánnyal (a Trabi) és Bonival (A Bogár). Ha már egyszer éppen odakeveredtünk, egy kicsit be is mentünk... :)
Aztán másfél óra "száguldás" a kiszemelt TTD helyszínre. :) Ezúton is még egyszer elnézést kérek Atától, amiért meggondolatlanul arra biztattam Zolit, hogy a rövidebbnek tűnő utat válasszuk a főút helyett... Nos... maradjunk annyiban, hogy nem volt rövidebb, de kipróbáltuk, hogy a kis Bogár hogyan tud hegyet mászni...szerencsére túlélte... :)
A látvány, ami a parton fogadott bennünket egyszerre volt lenyűgöző és félelmetes. Van valami furcsa kisugárzása ennek a helynek a régi, bontásra váró hajók sorvadásának, a leskelődő matrózok furcsaságának, a szagnak - , ami bizonyos szegletekben bizony orrfacsaró - és az impozáns környezet különös kontrasztjának köszönhetően...
Aztán jöhetett a kedvencünk! A víz! Nem is nagyon tudok mit írni erről, csak annyit, hogy iszonyúan élveztük, még azt is, hogy Sylva hajából folyt a vörös hajfesték, amitől a ruhája rózsaszín lett.... :D
Végül ránk esteledett, így a mókának véget kellett sajnos vetnünk... azért még gyújtottunk tüzet... mi tagadás egy teljesen műanyag menyasszonyi ruhát (megnyugtatásként mindenkinek: kicsit csaltunk és nem a valódi gyönyörű ruhát gyújtottuk fel...:) ) szinte lehetetlen meggyújtani és elégetni...
Itt szeretnénk köszönetet mondani, Sylva lelkes barátnőjének, Ritának a buzdításért, öltöztetésért, asszisztálásért, cipekedésért...:)
A fotózás után csak az járt a fejünkbe, hogy még, még, még! ;)
Még több kép.. :) :
Nem bírom ki, hogy ne mutassam meg itt is: megtestesült a fénylabor! :) A legeslegjobb, hogy Sylva és Ata saját kezűleg készítette! :) Így világít nálunk:
A Trash The Dress
Végül azért muszáj tisztáznunk a Trash The Dress (röviden: TTD, általában magyar nyelven "Tedd tönkre a ruhádat!") fotózás fogalmát, mert az elmúlt hetekben visszatérően azt tapasztaltuk, hogy bizony ahányan vagyunk, annyifélét gondolunk róla, s akad, aki még nem találkozott ezzel a kifejezéssel.
Az elnevezésből adódóan egy olyan fotózásról van szó, amely a kreatív fotózásnál jobban igénybe veszi a ruhát, sőt az esküvői öltözéketek akár teljesen tönkre is mehet a fotózás során, hiszen olyan helyeken, olyan dolgokat tesztek meg az ünnepi díszben, amelyet egy kreatív sorozat készítésekor nem vagy csak korlátozott mértékben tennétek.
Miért tenne azonban bárki ilyet?
Mert szeret kitörni a hagyományos keretekből, mert ez tényleg élvezet, mert különleges képeket szeretne... Nos, egyesek szerint ez szentségtörés... biztosan azért hiszik ezt, mert nem ismerik a TTD mögötti szimbolikát, ami számunkra a lényegét és a lelkét adja. Ez nem más, mint hit az örök szerelemben és az élethosszig tartó házasságban, vagyis azért tesszük tönkre a ruhát, mert már soha többé nem lesz rá szükségünk és ezt szeretnénk képekbe zárva is tudatni (egymással, a külvilággal...).
A kreatív és a TTD fotózás határain táncolva
A másik örök kérdés, hogy vajon mi számít Trash The Dress-nek. Meggyőződésünk, hogy ezt mindig az adott menyasszony és vőlegény határai szabják meg. Neveltetéstől, egyéniségtől, merészségtől, vagyis a személyiségtől függ, ki mit vállal be. Nem feltétlenül jelent sárban dagonyázást, ruhaszaggatást szó szerint, miért is kellene így lennie? Felszabadultságot és kötetlenséget jelent leginkább... érzést, ami minden igazán jó fotó eszenciáját adja. Persze ma már - szerencsére - a kreatív fotózás is tág teret enged a fotósnak, ha a pár nyitott. (Halkan jegyzem csak meg, hogy a hazai párok jelentős része igyekszik óvni a ruháját a kreatív fotózás során. :)) Talán ezért is annyira nehéz pontos, áttörhetetlen határvonalat húzni... ráadásul még mindig más az esküvői fotózás bevett gyakorlata itthon és külföldön...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése