Ahogy egyszer Virág mondta, nem ők választottak bennünket vagy mi őket, hanem egymásra találtunk. Bár egészen különbözőek vagyunk, meglepően sok közös vonás vagy éppen megélt történet köt össze bennünket. Mindig rácsodálkozom, ha egy-egy napfényre kerül...
Ismerve a saját kritikusságomat, amiből Virágnak sem jutott kevesebb, tartottam is a jegyes fotózástól... :)
No nem az elengedhetetlen összhangtól, mert az szinte az első perctől kezdve megszületett és töretlenül virul. Ez az összhang talán annak a harmóniának is köszönhető, amit Virág és Balázs kapcsolatában látok. Könnyű szeretet pillanatot elcsípni és megmutatni, ha valakiket folyamatosan ez fon körbe. Szóval csak úgy globálisan az elvárásoknak való megfeleléstől féltem...
A ragyogó napsütés, a finom ebéd, a limonádé, a beszélgetések, a nevetések, Szentendre gyönyörű utcácskái, s mindenekelőtt Virág és Balázs felszabadultsága hamar eloszlatta azonban minden félelmemet. Csak az a fajta egészséges izgalom és öröm maradt, ami ilyenkor hajtja előre az embert, s nem engedi fáradni a legnagyobb melegben sem.
Patakban pancsoltunk, híd alatt ültünk, levelet csentünk és dobáltunk, kapunk csüngtünk, Balázs sikátor falat mászott, Virág a hátára kapta, láttunk sok menyasszonyt, egy boltban megtaláltuk a pólót, amiért korábban mindketten ácsingóztunk, Virág "megvásárolta" Balázst... hűűű, mi minden történt még? :)
Jókat beszélgettünk egy kedves, kis étteremben, s ha már ott voltunk, akkor el is csíptünk néhány pillanatot. :)
S kicsit meg is pihentünk...olykor az út közepén...:)
A nap végén pedig rátaláltunk a menekülési útvonalakra is, bár szerencsére eszünk ágában sem volt menekülni egymás elől...de azért jó tudni, merre is az arra. ;)
 |
| Egyforma a jegygyűrűnk. :) |
Ismerve a saját kritikusságomat, amiből Virágnak sem jutott kevesebb, tartottam is a jegyes fotózástól... :)
No nem az elengedhetetlen összhangtól, mert az szinte az első perctől kezdve megszületett és töretlenül virul. Ez az összhang talán annak a harmóniának is köszönhető, amit Virág és Balázs kapcsolatában látok. Könnyű szeretet pillanatot elcsípni és megmutatni, ha valakiket folyamatosan ez fon körbe. Szóval csak úgy globálisan az elvárásoknak való megfeleléstől féltem...
A ragyogó napsütés, a finom ebéd, a limonádé, a beszélgetések, a nevetések, Szentendre gyönyörű utcácskái, s mindenekelőtt Virág és Balázs felszabadultsága hamar eloszlatta azonban minden félelmemet. Csak az a fajta egészséges izgalom és öröm maradt, ami ilyenkor hajtja előre az embert, s nem engedi fáradni a legnagyobb melegben sem.
Patakban pancsoltunk, híd alatt ültünk, levelet csentünk és dobáltunk, kapunk csüngtünk, Balázs sikátor falat mászott, Virág a hátára kapta, láttunk sok menyasszonyt, egy boltban megtaláltuk a pólót, amiért korábban mindketten ácsingóztunk, Virág "megvásárolta" Balázst... hűűű, mi minden történt még? :)
Aztán mentünk tovább...
A nap végén pedig rátaláltunk a menekülési útvonalakra is, bár szerencsére eszünk ágában sem volt menekülni egymás elől...de azért jó tudni, merre is az arra. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése