Ahogy próbálom a fejemben összeszedni az élményeket ezzel a különleges fotózással kapcsolatban, minduntalan arra jutok, hogy álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha erről számolhatok majd be a saját fotós blogunkon.
Minden úgy két évvel ezelőtt kezdődött. Mindig is magával ragadtak az esküvők és az esküvői készülődés. Olyannyira, hogy kiskoromban tömegesen gyártottam a menyasszonyi ruha terveket. :) No nem magamnak, csak úgy...bevallom, a sajátomról álmodozni igazán csak a tényleges előkészületekkor álmodoztam. :)
Szóval unalmas perceimben örömmel böngésztem az esküvős oldalakat, s így akadtam rá a weddings-re. Aki nem ismerné, az oldal lényege, hogy legkülönbözőbb menyasszonyok vezetnek (inkább csak vezettek, mert az elmúlt évben nagy változások történtek) itt blogokat az esküvőjükre való készülődésről, mindenki hozzászólhatott, figyelemmel kísérhette a legapróbb mozzanatokat is.
Így egyfajta nagy közös készülődésben lehetett részünk. Én ugyan saját bloggal nem büszkélkedhettem, de "rabjává" váltam a többiek beszámolóinak és rengeteg ötletet, tapasztalatot merítettem belőlük. :) Pedig amikor először szembesültem az oldallal, még igencsak értetlenül álltam a tény előtt és némi cinizmussal konstatáltam, hogy mások így nagy nyilvánosság előtt készülődnek. Hát ez van...:D Ma már persze egészen másképp gondolkodom erről. Az oldaltól nemcsak inspirációt, hanem sok kedves ismerőst és azt hiszem, bátran mondhatom, hogy egy virtuális barátnőt is kaptam. Ő Judit, vagyis csibefasírt.
Judit elképzelései az első pillanattól kezdve összecsengtek az enyémekkel, minden tervét, minden apróságot, amit kitalált, imádtam. :) Az esküvőnk után pedig már "nagyon okosan" tudtam tanácsokat adni a lányoknak én is. :) Aztán a sors úgy hozta, hogy nem csak én ismerhettem meg az Ő készülődését (pontosabban a lányok készülődését), hanem Ő(k) is részesévé válhatott (válhattak) a mostani blogunk által egy egészen más, mégis nagyon hasonló "építkezésnek". Alig indult útjára a mi kis oldalunk, kaptam egy levelet Judittól, hogy a 2012-es menyasszonyok is szeretnének TTD fotózást (ez már szinte hagyomány a weddings-en, bátran mondhatom...), s Ő ránk gondolt fotósként. Számunkra pedig egyetlen pillanatig sem volt kérdéses, hogy a legeslegnagyobb örömmel állunk a feladat elé.
Eltelt jópár hónap, nem is forszíroztuk addig a dolgot, de egyszercsak meghívott lettem egy facebook csoportba, amit a lányok kifejezetten erre az alkalomra létesítettek, s nem volt kérdés, hogy tényleg valóra válik mindez, s végre személyesen is megismerhetjük egymást.
A neheze csak ezután jött! :)
Mindenki számára megfelelő időpontot és helyszíneket kellett találnunk. Sajnos kompromisszumokkal is járt mindez, mert még az utolsó pillanatban is változott a létszám, hiszen a lányok többsége még az esküvői készülődés hajrájában volt és vidéki (sőt Éva pl. egyenesen Hollandiából érkezett a fotózás és találkozás kedvéért), s sajnos egészségügyi problémák is közre játszottak, amit különösen sajnáltunk. Keresnünk kellett ruhákat is, mert féltették a lányok az eredetieket, így nagy Internet böngészésbe csaptunk... Itt azért idézném Tamarát, aki utólag így nyilatkozott...- tudjátok, mániám, hogy a menyasszonyi ruha nem annyira kényes, mint hisszük :D - : "Milyen jó volt egy kicsit "fürdeni". :) de egyébként meglepődtem, hogy mennyire nyúztuk a ruhákat, fetrengtünk meg minden, és egy folt sem lett a ruhán. Szóval csak bátran! :)" ...hááát nem én mondtam...;)
A helyszíneken is sokat vívódtunk, mert először szerettünk volna legalább egy szekciót vintage stílusban megvalósítani, s ahhoz valamilyen elegánsan romos épületet képzeltünk magunk elé, ebbe viszont beletört a bicskánk, hol ilyen, hol olyan oknál fogva.
Hála Wandusnak, a Flora Esszencia Esküvői Dekorációtól, aki lelkesen támogatta az ötletet, a csokrokkal nem kellett sokat problémáznunk.:) Tökéletes minivirágcsodákat varázsolt az alkalomra, mindenkinek kicsit másmilyen, mégis egységes stílusú, egyedi bokrétákat biztosítva.
Noés akadt még egy segítőnk, Noémi, a Noga ékszerek készítője, aki kifejezetten a lányok számára álmodta meg és készítette el a piros-fehér esküvői kollekciót. Igazán jól mutattak a piros cipellőkkel és piros rúzzsal. :) Noémi egyébként eljött a fotózásra is és hősiesen kísért bennünket az utolsó pillanatig. Persze a Boróka Otthonbolt sem maradt ki, ők készítettek számunkra krétatáblákat. :)
Számunkra a legnagyobb kérdés az volt, miként tudjuk majd tartani a szoros tempót és a lelket a csajokban, úgy, hogy a menyasszonyok teljes díszben BKV-znak majd a helyszínek között... Magam is meglepődtem és utólag elismerem, nem is annyira meredek ez, mint amilyennek látszott... Tökéletesen oldották meg a lányok ezt a nem túl kellemes feladatot. Mi kocsival közlekedtünk a sok holmi miatt mindeközben (a BKV-n nem fotózhattunk sajnos...talán nem is tudtunk volna a péntek délutáni tumultusban), de szinte egyszerre érkeztünk mindenhová.
Végül minden szépen kialakult. Kész volt a terv, az időbeosztás, sorakoztak a kellékek és vártak már minket a helyszíneken.
Rögtön csúszással kezdünk...ez olyan törvényszerű ilyenkor...:D Aztán megérkeztek a lányok... kicsit megszeppenve, hogy így kiléptünk a láthatatlanságból és virtuálisságból, de azt hiszem, annál nagyobb örömmel láttuk egymást személyesen is.
Rövid és nagyon gyors eligazítás, s már bele is csaptunk. Néhány perc, s minden ment magától, mintha örökké ezt csináltuk volna így együtt. :) Persze 8 lányt lefotózni, hogy akkor, abban az egy - lehetőleg nem mesterségesen megkomponált - pillanatban mindannyian a legjobb formájukat mutassák - nagy kihívás... élvezetes kihívás... :)
Természetesen jórészt kész tervekkel indultunk útnak, de mindig az adott perc, a hangulat és a helyszínen felfedezett "újdonságok" szülik a fotókat... ezért mindeközben rengeteget improvizáltunk, s a lányok is megleptek minket ötletekkel és tettekkel egyaránt. Így született meg a vízpárás kép, így kerültünk a Hősök terére és feküdtek a menyasszonyok a tér közepén a földön, így szurkoltunk az EB-n és találkoztunk az éppen 82. születésnapját ünneplő bácsival a Vásárcsarnokban (,aki egyébként agglegényként teljes mértékben ajándékként tekintett ránk). :)
Az 1. helyszín: Szimpla Kert
Judittal mindvégig kitartottunk a romkocsmás helyszín mellett, az volt csak kérdéses, hogy melyiket válasszuk. Aztán végül én eldöntöttem :DD, s szerencsére a Szimplában nagyon készségesen fogadtak bennünket. :) Mi pedig imádtuk, minden zuga rejt valami izgalmas fotóhelyszínt! Szerintem megyünk még oda fotózni... ha alkalmunk adódik...:)
A 2. helyszín: Fővám téri Vásárcsarnok
Ez a helyszín csak úgy kipattant ötletként a fejemből, mert mindig elbűvöl a belső tere... Zoli kicsit kétkedve nézett rám, amikor előhozakodtam a dologgal, de aztán belement...és a lányok sem ellenkeztek... Azóta jónak is tartom, meg nem is... félre ne értsetek, a csarnok gyönyörű és szerintem szuper lehetőségeket rejt magában...de sokkal nehezebb ott fotózni, mint hittem... Az embereket ugyanis egész egyszerűen ámulatba ejtette ez a sok menyasszony és szerintem ők a mobiljaikkal és ki tudja miért magukkal hordott fényképezőgépeikkel (most nem a turistákra gondolok) sokkal több képet készítettek, mint mi... :D A lányok nevettek, amikor beálltak a sorba az egyik zöldségesnél, mi meg a köréjük gyűlt tömegen alig tudtunk keresztül vergődni... Háát van, amikor nem minden eshetőséggel számolunk...:)) Persze ennek a kuriózumnak köszönhetően állhattak be "árusnak" a lányok és garázdálkodhattunk szabadon...:) Még egy külföldi esküvő fotósba is belebotlottunk...:)
A 3. helyszín: Városliget
A lányok szerettek volna valami természetesebb környezetet is, de az utazási korlátok sajnos nem tették lehetővé, hogy kimenjünk a városból, így az egyik legjobban elérhető helyszínnek a Városliget bizonyult. Nem is kellett nekünk más, csak egy kis füves domb, ahol nincsenek túl sokan. Kapva az alkalmon, kicsit vintage-es enteriőrös mederbe tereltük a sorozat ezen részét. Először a cseresznyés gyűrűk ötlete fogalmazódott meg bennünk a piros színválasztás és a csarnok miatt, aztán "Cherry Brides" tematikává nőtte ki magát. :) A lányok hoztak kosarat, vettünk a piacon cseresznyét, az utolsó pillanatban az otthoni kis méterárú boltban szert tettem a csodás pöttyös terítőre, magamhoz vettem és kicicomáztam néhány befőttes üveget, készítettem pálcikákat, amikhez elfelejtettem sütit vinni... és kapóra jött az előző fotózásra készült papírtölcsér és mami rádiója is... noés egyáltalán nem utolsó sorban Judit retró telefonja! Ilyen lett:
Estére már mindenki nagyon belejött a fotózásba és némi lemerültség után kapott csak igazán szárnyra a TTD hangulat: bár nem terveztük, egy hirtelen ötlettől vezérelve (Hajni tiszteletére, aki nagy sportrajongó) bekeveredtünk az EB nézők közé és meghódítottuk a Hősök terét. :)
Nagyon élvezetes délutánt/estét tölthettünk a lányokkal, nagyon-nagyon örülünk, hogy ez a lehetőség nekünk adatott meg idén, s csak bízni tudunk benne, hogy az eredmény éppen annyira emlékezetes lesz, mint maga a fotózás. :) Ahány lány, annyiféle személyiség, annyiféle esküvő, annyiféle tervek... ezen a délutánon azonban a sokszínűség egy közös színpalettára kerülhetett...mi pedig festhettünk vele...Hát kell ennél több? :) Köszönjük Lányok, legfőképpen pedig köszönjük Judit! Gyönyörű esküvőt és legalább olyan szép, boldog házasságot kívánunk Nektek! Én pedig had köszönjek meg külön mindent az összes weddings-es menyasszonynak. :)
Szóval unalmas perceimben örömmel böngésztem az esküvős oldalakat, s így akadtam rá a weddings-re. Aki nem ismerné, az oldal lényege, hogy legkülönbözőbb menyasszonyok vezetnek (inkább csak vezettek, mert az elmúlt évben nagy változások történtek) itt blogokat az esküvőjükre való készülődésről, mindenki hozzászólhatott, figyelemmel kísérhette a legapróbb mozzanatokat is.
Így egyfajta nagy közös készülődésben lehetett részünk. Én ugyan saját bloggal nem büszkélkedhettem, de "rabjává" váltam a többiek beszámolóinak és rengeteg ötletet, tapasztalatot merítettem belőlük. :) Pedig amikor először szembesültem az oldallal, még igencsak értetlenül álltam a tény előtt és némi cinizmussal konstatáltam, hogy mások így nagy nyilvánosság előtt készülődnek. Hát ez van...:D Ma már persze egészen másképp gondolkodom erről. Az oldaltól nemcsak inspirációt, hanem sok kedves ismerőst és azt hiszem, bátran mondhatom, hogy egy virtuális barátnőt is kaptam. Ő Judit, vagyis csibefasírt.
Judit elképzelései az első pillanattól kezdve összecsengtek az enyémekkel, minden tervét, minden apróságot, amit kitalált, imádtam. :) Az esküvőnk után pedig már "nagyon okosan" tudtam tanácsokat adni a lányoknak én is. :) Aztán a sors úgy hozta, hogy nem csak én ismerhettem meg az Ő készülődését (pontosabban a lányok készülődését), hanem Ő(k) is részesévé válhatott (válhattak) a mostani blogunk által egy egészen más, mégis nagyon hasonló "építkezésnek". Alig indult útjára a mi kis oldalunk, kaptam egy levelet Judittól, hogy a 2012-es menyasszonyok is szeretnének TTD fotózást (ez már szinte hagyomány a weddings-en, bátran mondhatom...), s Ő ránk gondolt fotósként. Számunkra pedig egyetlen pillanatig sem volt kérdéses, hogy a legeslegnagyobb örömmel állunk a feladat elé.
Eltelt jópár hónap, nem is forszíroztuk addig a dolgot, de egyszercsak meghívott lettem egy facebook csoportba, amit a lányok kifejezetten erre az alkalomra létesítettek, s nem volt kérdés, hogy tényleg valóra válik mindez, s végre személyesen is megismerhetjük egymást.
A neheze csak ezután jött! :)
A tervezés
Mindenki számára megfelelő időpontot és helyszíneket kellett találnunk. Sajnos kompromisszumokkal is járt mindez, mert még az utolsó pillanatban is változott a létszám, hiszen a lányok többsége még az esküvői készülődés hajrájában volt és vidéki (sőt Éva pl. egyenesen Hollandiából érkezett a fotózás és találkozás kedvéért), s sajnos egészségügyi problémák is közre játszottak, amit különösen sajnáltunk. Keresnünk kellett ruhákat is, mert féltették a lányok az eredetieket, így nagy Internet böngészésbe csaptunk... Itt azért idézném Tamarát, aki utólag így nyilatkozott...- tudjátok, mániám, hogy a menyasszonyi ruha nem annyira kényes, mint hisszük :D - : "Milyen jó volt egy kicsit "fürdeni". :) de egyébként meglepődtem, hogy mennyire nyúztuk a ruhákat, fetrengtünk meg minden, és egy folt sem lett a ruhán. Szóval csak bátran! :)" ...hááát nem én mondtam...;)
A helyszíneken is sokat vívódtunk, mert először szerettünk volna legalább egy szekciót vintage stílusban megvalósítani, s ahhoz valamilyen elegánsan romos épületet képzeltünk magunk elé, ebbe viszont beletört a bicskánk, hol ilyen, hol olyan oknál fogva.
Hála Wandusnak, a Flora Esszencia Esküvői Dekorációtól, aki lelkesen támogatta az ötletet, a csokrokkal nem kellett sokat problémáznunk.:) Tökéletes minivirágcsodákat varázsolt az alkalomra, mindenkinek kicsit másmilyen, mégis egységes stílusú, egyedi bokrétákat biztosítva.
Noés akadt még egy segítőnk, Noémi, a Noga ékszerek készítője, aki kifejezetten a lányok számára álmodta meg és készítette el a piros-fehér esküvői kollekciót. Igazán jól mutattak a piros cipellőkkel és piros rúzzsal. :) Noémi egyébként eljött a fotózásra is és hősiesen kísért bennünket az utolsó pillanatig. Persze a Boróka Otthonbolt sem maradt ki, ők készítettek számunkra krétatáblákat. :)
Számunkra a legnagyobb kérdés az volt, miként tudjuk majd tartani a szoros tempót és a lelket a csajokban, úgy, hogy a menyasszonyok teljes díszben BKV-znak majd a helyszínek között... Magam is meglepődtem és utólag elismerem, nem is annyira meredek ez, mint amilyennek látszott... Tökéletesen oldották meg a lányok ezt a nem túl kellemes feladatot. Mi kocsival közlekedtünk a sok holmi miatt mindeközben (a BKV-n nem fotózhattunk sajnos...talán nem is tudtunk volna a péntek délutáni tumultusban), de szinte egyszerre érkeztünk mindenhová.
Végül minden szépen kialakult. Kész volt a terv, az időbeosztás, sorakoztak a kellékek és vártak már minket a helyszíneken.
 |
| Érkezik a csapat... :) |
A fotózás
Rögtön csúszással kezdünk...ez olyan törvényszerű ilyenkor...:D Aztán megérkeztek a lányok... kicsit megszeppenve, hogy így kiléptünk a láthatatlanságból és virtuálisságból, de azt hiszem, annál nagyobb örömmel láttuk egymást személyesen is.
Rövid és nagyon gyors eligazítás, s már bele is csaptunk. Néhány perc, s minden ment magától, mintha örökké ezt csináltuk volna így együtt. :) Persze 8 lányt lefotózni, hogy akkor, abban az egy - lehetőleg nem mesterségesen megkomponált - pillanatban mindannyian a legjobb formájukat mutassák - nagy kihívás... élvezetes kihívás... :)
Természetesen jórészt kész tervekkel indultunk útnak, de mindig az adott perc, a hangulat és a helyszínen felfedezett "újdonságok" szülik a fotókat... ezért mindeközben rengeteget improvizáltunk, s a lányok is megleptek minket ötletekkel és tettekkel egyaránt. Így született meg a vízpárás kép, így kerültünk a Hősök terére és feküdtek a menyasszonyok a tér közepén a földön, így szurkoltunk az EB-n és találkoztunk az éppen 82. születésnapját ünneplő bácsival a Vásárcsarnokban (,aki egyébként agglegényként teljes mértékben ajándékként tekintett ránk). :)
Az 1. helyszín: Szimpla Kert
Judittal mindvégig kitartottunk a romkocsmás helyszín mellett, az volt csak kérdéses, hogy melyiket válasszuk. Aztán végül én eldöntöttem :DD, s szerencsére a Szimplában nagyon készségesen fogadtak bennünket. :) Mi pedig imádtuk, minden zuga rejt valami izgalmas fotóhelyszínt! Szerintem megyünk még oda fotózni... ha alkalmunk adódik...:)
A 2. helyszín: Fővám téri Vásárcsarnok
Ez a helyszín csak úgy kipattant ötletként a fejemből, mert mindig elbűvöl a belső tere... Zoli kicsit kétkedve nézett rám, amikor előhozakodtam a dologgal, de aztán belement...és a lányok sem ellenkeztek... Azóta jónak is tartom, meg nem is... félre ne értsetek, a csarnok gyönyörű és szerintem szuper lehetőségeket rejt magában...de sokkal nehezebb ott fotózni, mint hittem... Az embereket ugyanis egész egyszerűen ámulatba ejtette ez a sok menyasszony és szerintem ők a mobiljaikkal és ki tudja miért magukkal hordott fényképezőgépeikkel (most nem a turistákra gondolok) sokkal több képet készítettek, mint mi... :D A lányok nevettek, amikor beálltak a sorba az egyik zöldségesnél, mi meg a köréjük gyűlt tömegen alig tudtunk keresztül vergődni... Háát van, amikor nem minden eshetőséggel számolunk...:)) Persze ennek a kuriózumnak köszönhetően állhattak be "árusnak" a lányok és garázdálkodhattunk szabadon...:) Még egy külföldi esküvő fotósba is belebotlottunk...:)
A lányok szerettek volna valami természetesebb környezetet is, de az utazási korlátok sajnos nem tették lehetővé, hogy kimenjünk a városból, így az egyik legjobban elérhető helyszínnek a Városliget bizonyult. Nem is kellett nekünk más, csak egy kis füves domb, ahol nincsenek túl sokan. Kapva az alkalmon, kicsit vintage-es enteriőrös mederbe tereltük a sorozat ezen részét. Először a cseresznyés gyűrűk ötlete fogalmazódott meg bennünk a piros színválasztás és a csarnok miatt, aztán "Cherry Brides" tematikává nőtte ki magát. :) A lányok hoztak kosarat, vettünk a piacon cseresznyét, az utolsó pillanatban az otthoni kis méterárú boltban szert tettem a csodás pöttyös terítőre, magamhoz vettem és kicicomáztam néhány befőttes üveget, készítettem pálcikákat, amikhez elfelejtettem sütit vinni... és kapóra jött az előző fotózásra készült papírtölcsér és mami rádiója is... noés egyáltalán nem utolsó sorban Judit retró telefonja! Ilyen lett:
Estére már mindenki nagyon belejött a fotózásba és némi lemerültség után kapott csak igazán szárnyra a TTD hangulat: bár nem terveztük, egy hirtelen ötlettől vezérelve (Hajni tiszteletére, aki nagy sportrajongó) bekeveredtünk az EB nézők közé és meghódítottuk a Hősök terét. :)
Nagyon élvezetes délutánt/estét tölthettünk a lányokkal, nagyon-nagyon örülünk, hogy ez a lehetőség nekünk adatott meg idén, s csak bízni tudunk benne, hogy az eredmény éppen annyira emlékezetes lesz, mint maga a fotózás. :) Ahány lány, annyiféle személyiség, annyiféle esküvő, annyiféle tervek... ezen a délutánon azonban a sokszínűség egy közös színpalettára kerülhetett...mi pedig festhettünk vele...Hát kell ennél több? :) Köszönjük Lányok, legfőképpen pedig köszönjük Judit! Gyönyörű esküvőt és legalább olyan szép, boldog házasságot kívánunk Nektek! Én pedig had köszönjek meg külön mindent az összes weddings-es menyasszonynak. :)
