Fotósorozatunk készült már kifejezetten ajándéknak, de ajándékba eddig még nem adtak bennünket... egészen mostanáig...:) Zsuzsit kedvese a születésnapjára lepte meg egy vintage fotózással, hiszen egy hasonló élmény már régi vágya volt.
Izgatottan vártuk hát a levelét, hogy örült-e neki és, hogy az addig csak nagyvonalakban körvonalazódó részleteket megbeszéljük. Persze, hogy örült. :) Mindjárt lelkesen el is kezdtük közösen tervezgetni a színvilágot, a kiegészítőket és megtalálni az ideális helyszínt mindehhez. Vízpart, csipke, pasztel színek, női lágyság, csupa olyasmi, amit mi is imádunk.
A fotózás kalandosan kezdődött: a kiszemelt helyszín környékét lezárták tűz miatt, egymás mellett ácsorogva próbáltuk kideríteni, hogyan tovább, mire a kedves rendőr úr - felismerve az összefüggéseket - "összeboronált minket", aztán végül bemehettünk, de kiderült, hogy mégsem az lesz a tökéletes helyszínünk, gondoltunk hát egyet és otthonos terepre kalauzoltuk Zsuzsit.
Zsuzsi mindezt kedélyesen és könnyedén vette tudomásul. Azt hiszem, hogy Ő minden szempontból az első perctől kezdve olyan fotóalanyunk volt, akinél álmodni sem tudtunk volna tökéletesebbet. :)
Amíg Zoli és Zsuzsi tett néhány "bemelegítő kört", én elkészítettem a mini enteriőrt, igyekezve mindent beletenni, amit előzetesen együtt elképzeltünk. Ehhez persze éppen kapóra jött, hogy egy előző fotózásból őrizgettünk még néhány szépséges kiegészítőt, amit a Boróka Otthonbolttól kaptunk, így belecsempészhettem pl. a " káposzta párnát", ráadásul még a Tündér Műhely ékszereit is fel tudtam ajánlani Zsuzsinak, aki nagy örömmel viselte őket kombinálva néhány sajáttal. :)
Azt hiszem, pillanatok alatt igazi boudoir-t varázsoltunk a tó partjára: kiterített ruhák, ékszerek, csupa lányos holmi...:)
(A levendulára és a kis szalagos üvegcsékre úgy nézzetek, hogy azok az esküvői dekorációnk részei voltak... hát így kelnek új életre a dolgok...:) )
...s amikor már mindannyian itt voltunk:
...és egy váratlan vendég is csatlakozott hozzánk...szegény szerintem nem tudta, mire vállalkozik, amikor kicsit félszegen, de barátságosan körbeudvarolt bennünket. :))) Szemmel láthatóan azért annyira nem bánta a modell szakmába keveredést, mert még le is telepedett egy időre... , ráadásul Zsuzsi és Zoli után még volt mersze hozzám is odajönni...bár lehet csak abban reménykedett, hogy én végre enni adok neki és nem nyúzom a pózolással...:)
Izgatottan vártuk hát a levelét, hogy örült-e neki és, hogy az addig csak nagyvonalakban körvonalazódó részleteket megbeszéljük. Persze, hogy örült. :) Mindjárt lelkesen el is kezdtük közösen tervezgetni a színvilágot, a kiegészítőket és megtalálni az ideális helyszínt mindehhez. Vízpart, csipke, pasztel színek, női lágyság, csupa olyasmi, amit mi is imádunk.
A fotózás kalandosan kezdődött: a kiszemelt helyszín környékét lezárták tűz miatt, egymás mellett ácsorogva próbáltuk kideríteni, hogyan tovább, mire a kedves rendőr úr - felismerve az összefüggéseket - "összeboronált minket", aztán végül bemehettünk, de kiderült, hogy mégsem az lesz a tökéletes helyszínünk, gondoltunk hát egyet és otthonos terepre kalauzoltuk Zsuzsit.
Zsuzsi mindezt kedélyesen és könnyedén vette tudomásul. Azt hiszem, hogy Ő minden szempontból az első perctől kezdve olyan fotóalanyunk volt, akinél álmodni sem tudtunk volna tökéletesebbet. :)
Amíg Zoli és Zsuzsi tett néhány "bemelegítő kört", én elkészítettem a mini enteriőrt, igyekezve mindent beletenni, amit előzetesen együtt elképzeltünk. Ehhez persze éppen kapóra jött, hogy egy előző fotózásból őrizgettünk még néhány szépséges kiegészítőt, amit a Boróka Otthonbolttól kaptunk, így belecsempészhettem pl. a " káposzta párnát", ráadásul még a Tündér Műhely ékszereit is fel tudtam ajánlani Zsuzsinak, aki nagy örömmel viselte őket kombinálva néhány sajáttal. :)
Azt hiszem, pillanatok alatt igazi boudoir-t varázsoltunk a tó partjára: kiterített ruhák, ékszerek, csupa lányos holmi...:)
(A levendulára és a kis szalagos üvegcsékre úgy nézzetek, hogy azok az esküvői dekorációnk részei voltak... hát így kelnek új életre a dolgok...:) )
...s amikor már mindannyian itt voltunk:
.... egy kis úszó vendég is akadt, sajnos ő nem érzett magában elég nagy kurázsit, így gyorsan ott is hagyott minket...:)
Közben még kedvet kaptunk ahhoz, hogy egy másik, közeli helyszínt is meglátogassunk. Dórit fotóztuk ott korábban... most igyekeztünk másképpen használni, hiszen egy-egy hely millió lehetőséget rejthet...:) Többek között ezért kellett Zsuzsinak bemásznia a nyakig érő növények közé... hősiesen végre hajtotta! :)
... aztán szépen lassan lebukott a nap... egy újabb igazi örömfotózás... hálásak lehetünk, azt hiszem...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése