Muszáj előtte elmondanom, hogy úgy érzem magam az internetes (közösségi) kommunikáció világában, mint aki eltévedt a sötétben... Ez bizonyára annak köszönhető, hogy eddig minden erőmmel tiltakoztam a közösségi média ellen... Bocsánat, de tényleg így van, az okokat nem kezdem el fejtegetni, már csak azért sem, mert éppen próbálom leküzdeni az eddigi álláspontjaimat. Ugye, most tényleg van mit megosztanom, s a szándék tényleg olyan erős... csakhát botladozok... A lényeg, hogy teljesen elveszettnek érzem magam. :( A sok gomb, a sok oszd meg, a sok-sok-sok-sok ismeretlen funkció világában, hát tiszteletem minden felhasználónak.
Ha esetleg segítenétek, ne fogjátok vissza magatokat! Szívesen tanulok! :)
Akkor egy kellemesebb és testhezállóbb téma: a jegyes fotózás.
Körülöttünk mindig minden olyan különösen alakul. Miért lett volna szokványos az első, hivatalos pár fotózásunk? Zsófi ugyanis semmiképpen sem szeretett volna hagyományos képeket. Azzal rukkolt elő, hogy a szerepjátékos világot elevenítsük meg, amiben egyébként ők otthonosan mozognak (mi kevésbé :) )... Rögtön lelkesen újságolta, hogy van mindenféle páncéljuk, meg kardjuk, meg sisak, meg, meg minden. Kitalálta, hogy egy várromnál, hajnalban, ködben egyszerűen tökéletes volna a fotózás. Én csak kapkodtam a levegőt, de aztán a lelkesedése hatalmas erővel ragadott magával és egyre jobban tetszett a gondolat és a kihívás. Belevágtunk hát.
Ahány rom szóba jött, annyit vetettünk el. Mindegyikkel volt valami baj: nagyon messze van, hosszas hegymászást igényel, filmet forgatnak éppen, lezárták és még sorolhatnám. Aztán beugrott, hogy úgyis Dunakeszin kezdenénk, miért nem megyünk le a Duna partra, harcolhatnak ott is lovagok. Miért ne? Ráadásul kora reggel, a víz felett gyönyörű a pára és vannak kis erdős részek is. Tartaléknak pedig mindig ott lebegett a váci vár, (amivel persze sehogyan sem tudtam megbarátkozni; túl kiépített, túl civilizált, túl kicsi része megközelíthető és semmiképpen sem erre a fotózásra termett).
Ilyen az élet: fél 6-kor keltünk, hogy elcsípjük a napfelkeltét és a szép ködöt. Köd csak nálunk volt (Gyömrőn), de ott hatalmas, kb. a Dunakeszi leágazásig még nyomokban látszott is, aztán szinte semmi. A naplementét lekéstük, mert a páncélt bizony sokáig tart felvenni. :D Hideg volt, pedig nagyon felöltöztünk. VISZONT nagyon-nagyon jól szórakoztunk! A nevetéstől alig bírtam fogni a fényképezőgépet! S persze a járókelők arca is megért volna néhány fotót, egy fiú pedig megállt a biciklijével és megkért bennünket, hogy had készítsen közös képet. :D Szóval sikerünk volt a publikum előtt. A legfontosabb viszont az, hogy Zsófiéknál is sikert arattunk és imádták a képeket.
Tanulságok:
- mindig, minden területre vetítve nézd meg a várható időjárást
- öltözz melegebben hajnalban
- rugaszkodj el az eredeti tervtől és legyenek alternatív ötleteid
- a rosszul induló dolgok is elsülhetnek nagyon jól
 | ||||
| az öltözködés |
 | ||
| amikor a fotós a fotóalany bőrébe akar bújni... |
 |
| teljes díszben |
 |
| békés kezdetek |
 |
| Ééés haaarc!Végülis egy párkapcsolatban is meg kell vívni minden nap... |
 |
|
| Zoli és Krisz kedvence |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése