Elérkezett az eredményhirdetés napja... Mi izgulunk nagyon és Ti?
Jöhetnek még a történetek, ugye? :) Ma is többet osztunk meg Veletek, több részletben, hiszen kár volna akár egyet is kihagyni!
"Az „Öcsike” és én
Megismerkedésünk mesébe illő volt. Ekkor 22 éves voltam. Házhoz jött a Szerelem és „bekopogtatott”. Unokatesóm és férje kitalálták, hogy meglátogatnak engem egy márciusi hosszú hétvégén, és gondolták magukkal hozzák az „Öcsköst” (a férj tesóját). Csak azt elfelejtették megemlíteni, hogy az Öcsike egy 25 éves jóképű férfi...
Szóval mit sem sejtve vártam Őket egy tizenéves fiú társaságában. Amikor megérkeztek és megpillantottuk egymást az Öcsikével, megéreztük: mi egymáshoz tartozunk. "A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást" (Paulo Coelho)
Utólag tudtam meg, hogy amikor meglátott engem a kocsiból a Drágám az első reakciója az volt, hogy „ hééé azt nem mondtátok, hogy ilyen jó nőőő! ”
Tény az egymásra találás manapság nem könnyű, de ami fontos, hogy hallgassunk a szívünkre, mert a legbelülről jövő érzések (legyen az belső hang, megérzés, Isteni sugallat) mutatják meg a helyes utat számunkra.
Aznap este a tánc végleg összehozott Bennünket, épp névnapja volt a Drágámnak, így az élő zenekartól kértem is egy dalt Neki, amitől nagyon meghatódott. Úgy gondolom, ha a táncban megvan az összhang akkor az intimitásban is.
Ám az első csókra még várni kellett, melyet 3 hónap udvarlás előzött meg. Szerelmes levelek modern formában, virágcsokrok, süteményt készített nekem… Én verseket írtam neki, egyszerűen megihletett. A számmisztika sem állt távol tőlem a matematikusi vénámnak köszönhetően, ugyanis észrevettem, hogy a neveink betűinek megfeleltethető számok összegei érdekes összefüggést mutatnak:
xxxxxx xxxxxx + xxxxxx xxxxxx (A neveket a menyasszony kérésének megfelelően elrejtettem..)
6 3 9 3 4 2 6 4 8 2 7 8 3 4 5 7 4 7 9 8 4 2 6
összesen.: 25 22 22 52
Egymás tükörképei vagyunk. Ez egy jel lehet, ahogyan a nevünk monogramja is mutatja: MARK = jel. Épp akkoriban olvastam egy cikket arról, hogy mindenkinek létezik duálpárja és ikerlángja csak meg kell találnunk…
Azon az estén amikor összejöttünk szintén elmentünk táncolni. Épp névnapom volt, így a Drágám felidézve az első táncos esténket kért egy dalt nekem. Imádom benne, hogy mindent értékel amit érte teszek, és még több szeretettel hálálja meg az apró figyelmességeket évek után is. Úgy gondoljuk a törődés, odaadás, türelem egymás iránt, az apró meglepetések, a humor mind-mind nélkülözhetetlenek a boldog párkapcsolathoz. A dal végén végre összeforrtak ajkaink…
Azóta csak gyarapodtak a csodás érzések, pillanatok, közös élmények, fényképek… Az esküvőnk napján június 2-án, amely egyben az évfordulónk és a névnapom 4 évesek leszünk, így biztos nem felejtjük el a házassági évfordulót sem!"
"A mi történetünk/közös életünk 2011.április 9-én kezdőtött el. Egy hideg áprilisi napon egy barátom megkért, hogy vegyek részt egy fotózáson, aminek témája Győr, és lányokat keres hozzá. Szombatra esett a fotózás napja, amire jött Balázs is, mivel hobbija a fotózás. Elindultunk, válogattunk, hogy hol legyenek és milyen képek, és Balázzsal csak néztük egymást. Sokat mosolygott, hülyéskedett a többi fiúval. Azonnal beleszerettem a nevetésébe :) Ami igazán megfogott benne a nevetésén kívül,a nagy és görbe orra :) egyszerűen imádom :) Ő nem szereti ugyanúgy, mint én, sőt,inkább szeretne másmilyet, de nagy szerepe volt az orrának abban, hogy mi egymásra találtunk. Este hazavittek kocsival a szeles és fagyoskodós fotózás után mindenkit,amikor én értem haza, Ő még utánam köszönt, és mentek tovább. Egész este Ő járt a fejemben, nagyon vágytam volna minden pillanatra amikor vele lehetek, és Ő is.
Felvett facebookon (hogy egy kicsit mai legyen a történet :D ), aztán msn-en, elkérte a telefonszámomat. Rengeteget beszélgettünk, megvárt esténként, amikor délutános voltam, és beszélgettünk még sokat. Aztán megkérdezte, mikor érek rá, van-e kedvem találkozni. Igent mondtam neki habozás nélkül. Szombati napot választottuk ki, amikor az első randira sor került. Ez a nap egy héttel az első találkozásunk után volt. Április 18. Eljött értem, és elmentünk Vénekre a kőzárásokhoz beszélgetni. Nagyon jó volt, és azonnal megértettük egymást. Egy szál vörös rózsát kaptam a randi végén :) 20 év alatt az első szál vörös rózsám. Innentől felgyorsultak az események, találkozutnk hétfőn is, kedden is, és kedden megcsókolt. Először. Innentől kezdve vagyunk szinte összenőve, a mindennapi találkozások egyértelműek voltak egész kapcsolatunk alatt, és most is azok. Most ugyan már sokkal könnyebben találkozunk minden nap, hiszen hozzám költözött januárban. December 18-án amikor 8 hónaposak lettünk, elvitt oda, ahol az első randink volt, és megkérte a kezemet :) Sosem voltam még ilyen boldog, mint akkor és azóta, hogy őt megismertem, megkérte a kezemet.Az esküvő időpontja ugyan még sajnos nem került kitűzésre, mert az anyagi helyzetünk nem engedi meg, kell a családot segíteni és így nem tudunk félre tenni. De nagyon szeretnénk minél hamarabb összeházasodni, és az esküvőt rendesen megünnepelni egy lagzival. Nincsenek nagy vágyaink, de bármilyen segítség nagyon jól jönne ahhoz, hogy minél közelebb kerüljünk a Nagy Napunkhoz. Egy fotózás, ami ingyen van, hatalmas segítség bármelyik párnak, és nagyon örülnénk neki.
Ezek vagyunk mi, és nagyon boldogok vagyunk együtt, hálásak Istennek, hogy egymásra találhattunk.
Szeretlek szívemmel,
Szeretlek lelkemmel,
Szeretlek örökké
Ábrándos szerelemmel."
"Igazi szerelem
A mi kis történetünk az igazi szerelmet példázza. Sokaktól hallom, hogy nem létezik olyan szerelem amilyet a mesékben, filmekben látunk. A lányok többsége úgy érzi, hogy a herceg fehér lovon nem is létezik… Én ezt szeretném megcáfolni!:)
A vőlegényemmel, Benjáminnal 2009. április 29.-én kezdődött a kapcsolatunk, amelyet egy nehéz, de csodálatos időszak előzött meg. Beni , 16, én 17 éves voltam, amikor ő interneten írt nekem egy levelet. Azt írta, szeretne velem megismerkedni… én persze igent mondtam. A szüleink révén gyerekkorunk óta tudtunk egymásról, 2009-ig körülbelül kétszer találkoztunk, mégis a családból mindenki valamilyen formában azzal viccelődött, hogy mi egyszer férj és feleség leszünk. Mégis az interneten keltettem fel Beni figyelmét. Minden egyes randink csodálatos volt. Beni valóban úgy közeledett felém, hogy hercegnőnek éreztem magam. A mi kapcsolatunkban először az érzelmi kapcsok épültek fel, szerintem az igazi szerelemben ez így történik. Minden találkozásunkkor valami nagyon különleges dolgot csináltunk. Vagy koncerten voltunk, vagy quadozni mentünk, ebédelni-vacsorázni különleges helyekre. Minden alkalommal meglepett valamilyen kis ajándékkal. Vagy virággal, vagy bonbonnal, sőt egészen különleges dolgokkal is. Minden pillanatban éreztette velem, hogy nagyon kellek neki… pedig higgyétek el, nem adtam be könnyen a derekamat! Sosem felejtem el, amikor először megfogta a kezem. Egy koncerten voltunk a Westendben, és gyönyörű dal közepén, amikor a kezem a levegőben volt mögém állt, és megfogta mindkét kezem… így énekeltük végig azt a dalt… hogy ez örök emlék maradjon, egy fotósnak annyira megtetszett ez a jelenet, hogy azonnal lencsevégre kapott minket! Így ezt az emléket nem csak a szívünkben, fényképen is őrizzük. A 17. születésnapjára egy gitárpántot vettem neki, amire annak a dalnak a kezdő sorát írattam, ami azon a koncerten szólt!
Az első csók hasonló élményekkel teli volt. A közeli hegyekbe mentünk. A Vőlegényem quad-dal mutatta meg nekem a környező vidéket, majd felvitt egy magas hegy tetejére, ahonnét gyönyörű kilátás tárult elénk. Leterített egy plédet a fűbe, majd beszélgettünk. Hirtelen a mutatóujját finoman az ajkaimra tette – ezzel csendesített le- majd megcsókolt. Mondanom sem kell, mit jelent ez egy nőnek! Az igazi szerelem jelképe volt ez a csók.
Annyi minden szép dolog történt velünk… mivel mindent nem tudnék elmesélni, az eljegyzésnél folytatom: Az eljegyzésünknek van néhány elő eseménye, amelyek közül némelyik elég humoros. Amint említettem, a szülők sokszor tettek valamilyen megjegyzést arra nézve, hogy majd ha felnövünk, lehet, hogy szerelembe esünk. Egy alkalommal, amikor 13 éves lehettem, elutaztunk Beniékhez egy családi vacsorára. A helyzet úgy alakult, hogy én Benivel töltöttem az estét, együtt számítógépeztünk, beszélgettünk- pontosabban beszéltem, az Ő elmondása szerint. Azt mondta annyit magyaráztam neki, hogy amikor elmentünk haza a szüleimmel, azt mondta az anyukájának: „Anya! Ez a kislány nagyon szép, de ha olyan feleségem lesz, mint Ő, aki ennyit tud beszélni, akkor komolyan mondom, inkább nem is akarok feleséget!” Ugyanezen az estén én azt mondtam az anyukámnak: „Anya, nagyon jól néz ki ez a Beni, kár, hogy még ilyen kicsi!” Ugyanis Beni nagyon fiatalos. Szóval mindketten megmondtuk a magunkét a dologgal kapcsolatban. Az élet viszont hála Istennek teljesen mást hozott! Én már 2 nap ismertség után hozzá mentem volna feleségül, de Ő is ugyanígy belém szeretett.
Sok akadály volt előttünk, de soha nem gondolkodtunk azon, hogy mi akár egy percet is külön töltsünk életünkben. Idén, januárban, közösen vettük meg az eljegyzési és a karikagyűrűket. Egy csodálatos étterembe vitt ebédelni a Vőlegényem. Megrendeltük az ételt, majd mondta, hogy mindjárt jön. Én annyira izgultam, majd meg őrültem mi fog történni. Majd elém állt egy szál gyönyörű vörös rózsával, és megkért, hogy legyek a felesége. Soha nem éreztem még olyat, mint akkor, életem eddigi legszebb élménye. Az eljegyzést a családdal is megünnepeltük, ami fantasztikusan jól sikerült! 3 éve napról-napra jobban szeretjük egymást. Mindent meg tudunk beszélni, igazi lelki kapcsolat van közöttünk. Ő nem csak a Vőlegényem: a szerelmem, a legjobb barátom, néha az édesapám, vagy a testvérem, ha kell; de mindig az az ember aki a legjobban szeret a világon. Persze, ez az én részemről is így van. Ezt érezteti velem minden nap amióta megismertem. Remélem, mindenki megtalálja az igaz szerelmet, mint ahogy én Benjámin személyében megkaptam. Őt Istennek köszönhetem, sőt az egész kapcsolatunkat is. Szerintem ilyen szerelmek valóban akkor jönnek létre, ha két ember egymásért születik. "
Jöhetnek még a történetek, ugye? :) Ma is többet osztunk meg Veletek, több részletben, hiszen kár volna akár egyet is kihagyni!
"Az „Öcsike” és én
Megismerkedésünk mesébe illő volt. Ekkor 22 éves voltam. Házhoz jött a Szerelem és „bekopogtatott”. Unokatesóm és férje kitalálták, hogy meglátogatnak engem egy márciusi hosszú hétvégén, és gondolták magukkal hozzák az „Öcsköst” (a férj tesóját). Csak azt elfelejtették megemlíteni, hogy az Öcsike egy 25 éves jóképű férfi...
Szóval mit sem sejtve vártam Őket egy tizenéves fiú társaságában. Amikor megérkeztek és megpillantottuk egymást az Öcsikével, megéreztük: mi egymáshoz tartozunk. "A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást" (Paulo Coelho)
Utólag tudtam meg, hogy amikor meglátott engem a kocsiból a Drágám az első reakciója az volt, hogy „ hééé azt nem mondtátok, hogy ilyen jó nőőő! ”
Tény az egymásra találás manapság nem könnyű, de ami fontos, hogy hallgassunk a szívünkre, mert a legbelülről jövő érzések (legyen az belső hang, megérzés, Isteni sugallat) mutatják meg a helyes utat számunkra.
Aznap este a tánc végleg összehozott Bennünket, épp névnapja volt a Drágámnak, így az élő zenekartól kértem is egy dalt Neki, amitől nagyon meghatódott. Úgy gondolom, ha a táncban megvan az összhang akkor az intimitásban is.
Ám az első csókra még várni kellett, melyet 3 hónap udvarlás előzött meg. Szerelmes levelek modern formában, virágcsokrok, süteményt készített nekem… Én verseket írtam neki, egyszerűen megihletett. A számmisztika sem állt távol tőlem a matematikusi vénámnak köszönhetően, ugyanis észrevettem, hogy a neveink betűinek megfeleltethető számok összegei érdekes összefüggést mutatnak:
xxxxxx xxxxxx + xxxxxx xxxxxx (A neveket a menyasszony kérésének megfelelően elrejtettem..)
6 3 9 3 4 2 6 4 8 2 7 8 3 4 5 7 4 7 9 8 4 2 6
összesen.: 25 22 22 52
Egymás tükörképei vagyunk. Ez egy jel lehet, ahogyan a nevünk monogramja is mutatja: MARK = jel. Épp akkoriban olvastam egy cikket arról, hogy mindenkinek létezik duálpárja és ikerlángja csak meg kell találnunk…
Azon az estén amikor összejöttünk szintén elmentünk táncolni. Épp névnapom volt, így a Drágám felidézve az első táncos esténket kért egy dalt nekem. Imádom benne, hogy mindent értékel amit érte teszek, és még több szeretettel hálálja meg az apró figyelmességeket évek után is. Úgy gondoljuk a törődés, odaadás, türelem egymás iránt, az apró meglepetések, a humor mind-mind nélkülözhetetlenek a boldog párkapcsolathoz. A dal végén végre összeforrtak ajkaink…
Azóta csak gyarapodtak a csodás érzések, pillanatok, közös élmények, fényképek… Az esküvőnk napján június 2-án, amely egyben az évfordulónk és a névnapom 4 évesek leszünk, így biztos nem felejtjük el a házassági évfordulót sem!"
"A mi történetünk/közös életünk 2011.április 9-én kezdőtött el. Egy hideg áprilisi napon egy barátom megkért, hogy vegyek részt egy fotózáson, aminek témája Győr, és lányokat keres hozzá. Szombatra esett a fotózás napja, amire jött Balázs is, mivel hobbija a fotózás. Elindultunk, válogattunk, hogy hol legyenek és milyen képek, és Balázzsal csak néztük egymást. Sokat mosolygott, hülyéskedett a többi fiúval. Azonnal beleszerettem a nevetésébe :) Ami igazán megfogott benne a nevetésén kívül,a nagy és görbe orra :) egyszerűen imádom :) Ő nem szereti ugyanúgy, mint én, sőt,inkább szeretne másmilyet, de nagy szerepe volt az orrának abban, hogy mi egymásra találtunk. Este hazavittek kocsival a szeles és fagyoskodós fotózás után mindenkit,amikor én értem haza, Ő még utánam köszönt, és mentek tovább. Egész este Ő járt a fejemben, nagyon vágytam volna minden pillanatra amikor vele lehetek, és Ő is.
Felvett facebookon (hogy egy kicsit mai legyen a történet :D ), aztán msn-en, elkérte a telefonszámomat. Rengeteget beszélgettünk, megvárt esténként, amikor délutános voltam, és beszélgettünk még sokat. Aztán megkérdezte, mikor érek rá, van-e kedvem találkozni. Igent mondtam neki habozás nélkül. Szombati napot választottuk ki, amikor az első randira sor került. Ez a nap egy héttel az első találkozásunk után volt. Április 18. Eljött értem, és elmentünk Vénekre a kőzárásokhoz beszélgetni. Nagyon jó volt, és azonnal megértettük egymást. Egy szál vörös rózsát kaptam a randi végén :) 20 év alatt az első szál vörös rózsám. Innentől felgyorsultak az események, találkozutnk hétfőn is, kedden is, és kedden megcsókolt. Először. Innentől kezdve vagyunk szinte összenőve, a mindennapi találkozások egyértelműek voltak egész kapcsolatunk alatt, és most is azok. Most ugyan már sokkal könnyebben találkozunk minden nap, hiszen hozzám költözött januárban. December 18-án amikor 8 hónaposak lettünk, elvitt oda, ahol az első randink volt, és megkérte a kezemet :) Sosem voltam még ilyen boldog, mint akkor és azóta, hogy őt megismertem, megkérte a kezemet.Az esküvő időpontja ugyan még sajnos nem került kitűzésre, mert az anyagi helyzetünk nem engedi meg, kell a családot segíteni és így nem tudunk félre tenni. De nagyon szeretnénk minél hamarabb összeházasodni, és az esküvőt rendesen megünnepelni egy lagzival. Nincsenek nagy vágyaink, de bármilyen segítség nagyon jól jönne ahhoz, hogy minél közelebb kerüljünk a Nagy Napunkhoz. Egy fotózás, ami ingyen van, hatalmas segítség bármelyik párnak, és nagyon örülnénk neki.
Ezek vagyunk mi, és nagyon boldogok vagyunk együtt, hálásak Istennek, hogy egymásra találhattunk.
Szeretlek szívemmel,
Szeretlek lelkemmel,
Szeretlek örökké
Ábrándos szerelemmel."
"Igazi szerelem
A mi kis történetünk az igazi szerelmet példázza. Sokaktól hallom, hogy nem létezik olyan szerelem amilyet a mesékben, filmekben látunk. A lányok többsége úgy érzi, hogy a herceg fehér lovon nem is létezik… Én ezt szeretném megcáfolni!:)
A vőlegényemmel, Benjáminnal 2009. április 29.-én kezdődött a kapcsolatunk, amelyet egy nehéz, de csodálatos időszak előzött meg. Beni , 16, én 17 éves voltam, amikor ő interneten írt nekem egy levelet. Azt írta, szeretne velem megismerkedni… én persze igent mondtam. A szüleink révén gyerekkorunk óta tudtunk egymásról, 2009-ig körülbelül kétszer találkoztunk, mégis a családból mindenki valamilyen formában azzal viccelődött, hogy mi egyszer férj és feleség leszünk. Mégis az interneten keltettem fel Beni figyelmét. Minden egyes randink csodálatos volt. Beni valóban úgy közeledett felém, hogy hercegnőnek éreztem magam. A mi kapcsolatunkban először az érzelmi kapcsok épültek fel, szerintem az igazi szerelemben ez így történik. Minden találkozásunkkor valami nagyon különleges dolgot csináltunk. Vagy koncerten voltunk, vagy quadozni mentünk, ebédelni-vacsorázni különleges helyekre. Minden alkalommal meglepett valamilyen kis ajándékkal. Vagy virággal, vagy bonbonnal, sőt egészen különleges dolgokkal is. Minden pillanatban éreztette velem, hogy nagyon kellek neki… pedig higgyétek el, nem adtam be könnyen a derekamat! Sosem felejtem el, amikor először megfogta a kezem. Egy koncerten voltunk a Westendben, és gyönyörű dal közepén, amikor a kezem a levegőben volt mögém állt, és megfogta mindkét kezem… így énekeltük végig azt a dalt… hogy ez örök emlék maradjon, egy fotósnak annyira megtetszett ez a jelenet, hogy azonnal lencsevégre kapott minket! Így ezt az emléket nem csak a szívünkben, fényképen is őrizzük. A 17. születésnapjára egy gitárpántot vettem neki, amire annak a dalnak a kezdő sorát írattam, ami azon a koncerten szólt!
Az első csók hasonló élményekkel teli volt. A közeli hegyekbe mentünk. A Vőlegényem quad-dal mutatta meg nekem a környező vidéket, majd felvitt egy magas hegy tetejére, ahonnét gyönyörű kilátás tárult elénk. Leterített egy plédet a fűbe, majd beszélgettünk. Hirtelen a mutatóujját finoman az ajkaimra tette – ezzel csendesített le- majd megcsókolt. Mondanom sem kell, mit jelent ez egy nőnek! Az igazi szerelem jelképe volt ez a csók.
Annyi minden szép dolog történt velünk… mivel mindent nem tudnék elmesélni, az eljegyzésnél folytatom: Az eljegyzésünknek van néhány elő eseménye, amelyek közül némelyik elég humoros. Amint említettem, a szülők sokszor tettek valamilyen megjegyzést arra nézve, hogy majd ha felnövünk, lehet, hogy szerelembe esünk. Egy alkalommal, amikor 13 éves lehettem, elutaztunk Beniékhez egy családi vacsorára. A helyzet úgy alakult, hogy én Benivel töltöttem az estét, együtt számítógépeztünk, beszélgettünk- pontosabban beszéltem, az Ő elmondása szerint. Azt mondta annyit magyaráztam neki, hogy amikor elmentünk haza a szüleimmel, azt mondta az anyukájának: „Anya! Ez a kislány nagyon szép, de ha olyan feleségem lesz, mint Ő, aki ennyit tud beszélni, akkor komolyan mondom, inkább nem is akarok feleséget!” Ugyanezen az estén én azt mondtam az anyukámnak: „Anya, nagyon jól néz ki ez a Beni, kár, hogy még ilyen kicsi!” Ugyanis Beni nagyon fiatalos. Szóval mindketten megmondtuk a magunkét a dologgal kapcsolatban. Az élet viszont hála Istennek teljesen mást hozott! Én már 2 nap ismertség után hozzá mentem volna feleségül, de Ő is ugyanígy belém szeretett.
Sok akadály volt előttünk, de soha nem gondolkodtunk azon, hogy mi akár egy percet is külön töltsünk életünkben. Idén, januárban, közösen vettük meg az eljegyzési és a karikagyűrűket. Egy csodálatos étterembe vitt ebédelni a Vőlegényem. Megrendeltük az ételt, majd mondta, hogy mindjárt jön. Én annyira izgultam, majd meg őrültem mi fog történni. Majd elém állt egy szál gyönyörű vörös rózsával, és megkért, hogy legyek a felesége. Soha nem éreztem még olyat, mint akkor, életem eddigi legszebb élménye. Az eljegyzést a családdal is megünnepeltük, ami fantasztikusan jól sikerült! 3 éve napról-napra jobban szeretjük egymást. Mindent meg tudunk beszélni, igazi lelki kapcsolat van közöttünk. Ő nem csak a Vőlegényem: a szerelmem, a legjobb barátom, néha az édesapám, vagy a testvérem, ha kell; de mindig az az ember aki a legjobban szeret a világon. Persze, ez az én részemről is így van. Ezt érezteti velem minden nap amióta megismertem. Remélem, mindenki megtalálja az igaz szerelmet, mint ahogy én Benjámin személyében megkaptam. Őt Istennek köszönhetem, sőt az egész kapcsolatunkat is. Szerintem ilyen szerelmek valóban akkor jönnek létre, ha két ember egymásért születik. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése