Nem lazsáltunk az új év első hétvégéjén... végre megálmodtuk és (csaknem) teljesre alkottuk a mini irodánkat. Már nagyon kellett egy olyan igazi-igazi munkakuckó.
Persze az élet nem gondtalan... Próbáltatok már betonfödémet fúrni gyenge fúróval 2 órán keresztül? Zoli próbálta... reménytelenül... ám végül kitartással győzött!
Még az apróságok, amik igazán egyedivé és a miénkké teszik hiányoznak, ezért csak részleteket mutatok a nagy műből... de hamarosan...jön...az egész...
Ui: Csupa kicsivel megosztom Veletek a mai személyes élményemet... A hétvégén arra is rászántam magam, hogy eladjam a menyasszonyi ruhámat. Alig tettem fel a hirdetést, már jelentkezett is egy menyasszony. El sem tudom mondani, mennyire izgultam, mert mindenképpen olyan lánynak szerettem volna adni, akinek tényleg az álomruhája, és bármilyen furcsán hangzik is, akit elsőre megkedvelek. És sikerült!!! Nagyon is! Sokkal gyönyörűbbnek láttam Őt benne, mint magamat, s ez hihetetlenül jó érzés volt! Úgyhogy most boldog vagyok!! :) (Ráadásul az esküvőjük 3 nap híján a mi első házassági évfordulónkon lesz. S már kiszemelte az igazinak hitt ruháját, amikor mandzsettagomb keresés közben "véletlenül" ráakadt az enyémre...)
Alakul :) Ügyesek vagytok! Ági
VálaszTörlés