Candy bar esküvőre másképpen

Méltán egyre népszerűbb az esküvői candy bar (cukorka bár), amely üde, vidám színfoltja lehet a Nagy Napnak. Nem csak cukorkákból állítható azonban össze egy ilyen hívogató és kreatív étel-ital sarok!

Összegyűjtöttem néhány ötletet, amelyek hasonlóan emlékezetessé tehetik az esküvői menüt, s bizony dekorációnak sem kevésbé impozánsak. Arról nem is beszélve, hogy milyen gyönyörű fotótémák! :)

Popcorn bár

Ki ne imádna popcornt nassolni! Bizony ez egyáltalán nem lehetetlen egy kötetlen, rusztikus hangulatú esküvőn vagy épp egy olyanon, amely a mozi témája köré épül.

Keksz bár

Nosztalgikus hangulatot idéz fel a kekszekből, tejből, kakaóból összeállított bár. ma már finomabbnál finomabb házi kekszeket kapni, amelyek a nosztalgia mellett étel különlegességek is.

Fagylalt bár

Forró nyári napon nincs ennél üdítőbb és kívánatosabb desszert! :) Tölcsér, szórható cukorkák, tejszínhab...hm...csak a fagylalt hűtéséről kell gondoskodni.

Limonádé bár

Az egyik kedvencem, egyszerű, mégis nagyszerű örökbecsű. A mi esküvőnkön hatalmas sikert aratott a limonádé. :)

Alma(szósz) vagy gyümölcs bár

Egy igazi különlegesség, ami szerintem még azoknak is felkelti a figyelmét, akik alapvetően nem rajonganak a gyümölcsökért vagy az almáért. Különösen ősszel és télen tudom elképzelni, hiszen a sült alma édes illata csodás hangulatot varázsol...

Forró csokoládé bár

Ha már hűvösebb az idő mindannyian szívesen melegedünk egy-egy forró csokoládé mellett, amely meghitt perceket teremt. jeges csokiként pedig a nyári esküvő egyedi színfoltja lehet.

 Csupa csoki bár

Ez ugyan nagyon hasonlít a candy bárra, de valahogy mégiscsak más... csupa kiváló minőségű, különleges ízvilágú és formájú csokiból tudom a leginkább elképzelni... vagy egyedi, az esküvői dekorációhoz illeszkedő csomagolású finomságból.

Palacsinta bár

A palacsintának legalább akkora a rajongótábora azt hiszem, mint a csokoládénak, s persze nem csak amerikai palacsintából lehet palacsinta bárt készíteni, a feltéteknek pedig csak a fantázia szabhat határt. :)

Tea bár

A klasszikus nem klasszikus alkalmazása... de miért is ne lehetne egyik főszereplője az esküvőnek?! Nyáron akár jeges teaként kínálva gyümölcsökkel, télen pedig sláger lehet a rumos forró tea. :)

 
Te melyiket választanád?

Dupla babafotózás - a "rózsaszínek"

Nagy örömünkre Dóri családjához még egy kisbabás család csatlakozott, így egyszerre, egy helyen négy boldog szülőt és két csodás apróságot fotózhattunk...

Node a szavak helyett beszéljenek inkább a képek. :)

Egy szerelem kezdete? :)

Vagy ketten, két irányba? :)

Dupla babafotózás

Még a télen fotóztuk Andit és a két gyerkőcét, néhány hónappal később érkezett a hívás hozzánk, hogy a barátnője nagyon szívesen készíttetne velünk fotókat a babájáról. Persze örömmel vállaltuk, mert ennyire picurt még nem fényképeztünk,  de nagyon szerettük volna ezt is kipróbálni!
Mire sor került a fotózásra az egy apróságból kettő lett, s hozzá a szüleik is. :) Így aztán nagy csoportos fotózkodás kerekedett : a kék csapat a rózsaszínnel karöltve pózolt! :)

Kijelenthetem, imádok babát fotózni. Akkor is, ha közben felváltva sírnak, alszanak, kúsznak-másznak és egyebek... hálás feladat, hiszen ők mindenhogyan csodálatosak és édesek! :)

Néhány gondolat az (otthoni) baba- és gyermekfotózásról

Többször felvetődött a kérdés, miként is boldogulunk ilyenkor a kicsikkel.
Először is, igyekszünk maximálisan hozzájuk igazodni és semmit sem rájuk kényszeríteni, amiről látszik, hogy nagyon nem akarják... oda ugyanis a mosoly, a felszabadultság ilyenkor. Szeretjük a természetességet és a spontaneitást, így gyakran inkább felvesszük a tempójukat, futunk utánuk vagy éppen megvárjuk a megfelelő pillanatokat, miközben úgy teszünk, mintha nem is volna fényképezőgép nálunk. Gyorsnak kell lenni a legjobb mozdulatok, arckifejezések elcsípéséhez. Közben azért az is belefér, hogy barátkozzunk: játszunk, babusgassunk, ha már lehet, beszélgessünk. A legtöbb gyermek nyitottabb, mint a felnőttek a fotózásra, ám egy idegen, az mégiscsak idegen, ezért nem lehet csak úgy lerohanni őket. A barátkozásban, mosoly varázslásban általában a szülők is sokat segítenek, hihetetlenül aktívan a tapasztalatunk szerint. Néha persze éppen ez nehezíti meg a dolgunkat, mert anya és apa természetes módon nem tudja, hogy mikor lóg bele a képbe, s előfordul, hogy a dolgok fordítva sülnek el: figyelem összpontosítás helyett totális káoszba torkollik minden néhány percre. :) Ez azonban így van rendjén, a mi munkamenetünkben legalábbis... ezt felvállaljuk, s a mi feladatunk, hogy ezzel probléma nélkül küzdjünk meg. :)

Fontos itt kiemelni, hogy mi a legtöbbször a család otthonában fotóztunk, ami előnyökkel járhat, de legalább ennyi hátránya is van. Megszokott környezetben, a saját holmijai között oldottabbak a gyerekek, nagyobb biztonságban érzik magukat, s a család maga is fesztelenebb. Utaztatni sem kell így ugye a gyerkőcöt, amitől hamarabb elfáradhat. A kicsik egyébként maximum 1-2 órán keresztül bírják szusszal a fotózást, aztán elszáll a türelmük...persze kis szünet után újra indulhat a fotózás, de csak, ha ők is így akarják...:)

Most akkor jöjjenek a hátrányok!
Gyakran persze túlságosan is eleven az apróság otthon. Éppen ezért a szülőkön kívül nem szerencsés, ha még további rokonok, barátok tolonganak körülöttünk, akik méginkább elvonják a figyelmét.

A látványos fotók teret, illetve alkalmas hátteret igényelnek, ami a homogenitásával/stílusával/elemeivel hozzájárul ahhoz, hogy a képen szereplők minél inkább középpontba kerülhessenek, ugyanott megadja a kívánt hangulatot is. Az ideális helyet nehéz megtalálni.

Számolnod kell azzal, hogy az eredmény érdekében bizony nagy felfordulást csinálunk, mert olykor odébb kell tolni az asztalt, el kell pakolni a vázát, levenni a képet a falról stb.

A fotók másik kulcsa a fény...  Bár a stúdióvaku és más eszközök segítik a legrosszabb helyzetből is a lehető legjobb fényviszonyok kialakítását, a természetes fényt semmi sem pótolhatja, ami a belső terek esetében is délután, illetve a reggeli órákban a legkedvezőbb. Ez ugye nem egy műterem, nem mesterséges környezet, hanem egy igazi otthon, miért is ne használnánk ki a valódi fényeit és azok játékát?

A tavaszi, nyári melegben persze mindezt a hátunk mögött tudhatjuk, arra biztatunk mindenkit, hogy menjünk a szabadba ki! :)

Addig is íme a képek... legalábbis az egyik részük, hiszen ugye két családunk volt...:)

Melyik tetszik a legjobban?

Milyen a jó fotó?

Sokat gondolkozom mostanában azon, hogy vajon milyen egy jó fotó... Igen, azon is, hogy a saját mércém/mércénk szerint vajon hová is tartozom, tartozunk, s ehhez viszonyítva mások hová sorolnak bennünket.

Ahogy haladunk előre, szerencsére egyre több visszajelzést kapunk, általában pozitívat...ilyenkor mindig nagyon mosolyog a lelkem persze...de... furcsa mód igénylem a negatívat is...
Miért? Mert tudom, hogy melyik irányba haladjak tovább, merre találom a fejlődési lehetőségeket, ez hajt egész egyszerűen előre, s valószínűleg, ha valami belül nem ösztönözne, értelmét is veszítené minden.
Zoli, azt hiszem, nem mindig ért ebben egyet, de éppen az a nagyszerű, hogy bár egy párt alkotunk a magánéletben és a fotózásban is mostmár, egészen más a kettőnk látásmódja. Ő olyan pasis, én meg olyan lányos, s ez így nagyon triviális, de egyetlen szóval sem tudom jobban jellemezni. Én érzelmet keresek, ő a legjobb szöget, én azt a képet választom, amin a legszebbnek látom a fotózottat, ő azt, ami szakmai szempontból a legjobban sikerült, én a "fotóalanyokba szeretek bele", ő a fotókba. Önmagában egyikünknek sincs igaza...Minden nap nagyokat nevetünk és bosszankodunk is, hogy egyszerűen teljesen másképp válogatunk a nyers képek közül! :D
S arról még nem is beszéltünk, hogy végül melyik lesz annak a kedvence, aki  a képeken szerepel...:)

Amiben egyetértünk, hogy imádjuk azt a fajta közvetlen viszonyt, ami egyre inkább kialakul közöttünk mindazokkal, akik szeretik a fotóinkat és akiket meg is örökíthetünk ily módon...

Szóval milyen a jó fotó?

Az elmúlt hónapok tapasztalatát, véleményeit megpróbálom objektív, de semmiképpen sem szakmai megközelítésű listába tömöríteni, bár előre bocsátom, hogy mindenkit más-más ragad meg, s ez így van jól... :)

A legfontosabbak:

1. Tűnjön természetesnek és spontánnak akkor is, ha tudatos beállítás
2. A fények és árnyékok játéka, dinamikája...ezt szinte mindenki kiemelte, akivel a közelmúltban beszéltem erről...
3. Az egyéniség és a szépség harmóniája - a lehető legjobb forma megmutatása úgy, hogy nem alkotunk közben más embert, mint aki az objektívünk előtt áll.
4. Képes legyen mesélni valamit nekünk... érzésekről, gondolatokról, bármiről...
5. Legyen különleges, de a megörökített eseménnyel harmonizáló a hangulata, amely magával ragad. A hétköznapitól a legkisebb mértékben elrugaszkodó vagy azt felerősítő színvilág valahogy mindig hatással van ránk, persze, ha azt jól eltalálta a fotós...

+1 a tökéletes helyszín

Az utómunkáról
Sok helyen, sokféleképpen leírták már, hogy egy nyers kép és egy utómunkán átesett fotó között milyen hatalmas szakadék tátonghat. Bizony, nem véletlenül írnak erről ennyien...s az sem véletlen, hogy nem adunk ki nyers képeket a kezünkből... akkor sem, ha azokkal az ég világon semmi probléma nincsen, hát még, ha van...

Több száz kép készül egy-egy fotózás során, akkor is, ha 50-100 db-ot adunk végül át. A több százból (vagy akár ezerből) a legjobb igyekezettel is akadnak teljesen használhatatlanok, rosszkor, rosszul elcsípett pillanatok, s gyengécske, de használható fotók is persze.
Vajon tényleg szeretnéd ezeket látni? Vajon, aki azt ígéri, hogy az összes elkészült nyers képet átadja, számol a csalódottsággal, s valóban tudja, mit vár tőle a másik? Tényleg átadja mindet? A kevesebb néha több... ?!

Bevallom, én minden alkalommal frászban vagyok, hogy milyen is lesz a végeredmény, egészen addig a pillanatig, amíg nem látom körvonalazódni az utómunka közben a képeket. Ahogy haladunk előre és egyre több és több fotó találja meg az általunk megálmodott vagy éppen kikísérletezett (mert bizony sokszor nem megy elsőre..:) ) végső köntösét, úgy nyugszom meg...még mosolyogni is szoktam közben..:D Az utómunka a fotóművészet pontja az "i"-re, (anélkül is lehet jó...de valahogy nem az igazi), a varázslat csak így hathat igazán...

Szándékosan beszélek művészetről! Hiszen mindez nem kevésbé szubjektív és alkotó folyamat, mint a festészet...- legalábbis azok számára, akik nem csak a munkát és a pénzkereseti lehetőséget látják benne...- fénnyel festés... elvégre is...:)

/Akkor milyen is a jó fotó?/

Éppen ezért arra jutottam, hogy bizony ízlés és individuum dolga, milyen is a jó fotó. Léteznek soha meg nem hazudtolható irányelvek, szabályok, igazodási pontok (mint minden művészetben), az azonban, hogy ezeket hogyan alkalmazod, csakis rajtad áll, s ezt az alkalmazási módot, bizony senkinek sincsen joga kizárólagosan bírálni. A közönség, az számít! :) Megnyerni vágyik őket hiszen minden művész az idők kezdetétől, ők azonban egészen más elvek szerint döntenek, mint mi, "fotósok".

A jó fotó az, amivel a fotózott maximálisan elégedett és, ami őt boldoggá teszi!

Szeretet képek születésnapra - egy élvezetes meglepetés

Tücsi férje, Zolti, az első lelkes blogkövetőink egyike. Különösen azért vagyunk erre büszkék, mert ő is fotós, erdész lévén gyönyörű természetfotókat készít. Ebből született Tücsi fejében az ötlet, hogy 40. születésnapjára egy általunk készített fotósorozattal lepje meg. Nem is akármilyennel! Szerette volna - egyébként teljesen összecsengően a mi elképzelésünkkel -, ha intimebb, szexisebb képek is a sorozat részét képeznék.

Az első pillanattól kezdve láttuk magunk előtt az elérni kívánt hangulatot, a kérdés már csak az volt, hogy hol is lehet mindezt megvalósítani, hiszen teljesen kiszámíthatatlan időjárási viszonyokkal kellett számolnunk. Egész februárban esett a hó, így az utolsó napokig a teljes öltözékes fotókhoz havas kültéri miliőre készültünk, szerencsére mindhiába! Február utolsó napjának reggelén csodálatos, tavaszi idő várt bennünket annak ellenére is, hogy előző nap hirtelen mindenütt újra téli köntösbe burkolózott a táj.

Kreatív fotózás - az első fotók a Nemzeti Színház környékén készültek

A beltéri helyszínek kapcsán is sorra változtak az ötletek, amíg egy tévénézős órában meg nem láttuk a Dreher villát, ami lenyűgözött bennünket. Nem haboztunk sokáig, felkerestük a kompetens szervet és engedélyt kértünk a fotózásra. Nagy örömünkre szívesen beengedtek bennünket, hogy szabadon "garázdálkodhassunk". :) Azt hiszem, mindhármunk számára már önmagában a helyszín is hatalmas élmény volt... bejárhattuk a különlegesebbnél különlegesebb zugokat, mintha egy interaktív kulturális-időutazásos kiránduláson lettünk volna...:) Zoli különösen élvezte, mert még a korom sötét kazánházba és konyhába is örömmel merészkedett be és próbálta számunkra fotón megörökíteni az előlünk rejtve maradt részeket is. :)

A kazánház...állítólag működőképes...:) Már ketten is jelezték, hogy vállalják a fotózkodást itt! :) Csak megtaláljuk a helyüket a sötétben... :)

Kreatív fotózás - az első tavaszi napsugarak fényében

Kreatív fotózás - a villa rejtett zuga a padláson és a csodás kandalló

Azért egyetlen negatívumot tudok mondani, amit leginkább Tücsi szenvedett el... a kinti ragyogó, melengető napsütés ellenére bent max. 5 fok volt... mindez mezítláb...egyszál ingben... Gondolhatjátok, hogy igyekeztünk vagy legalábbis próbáltunk, és közben persze jókat röhögtünk az egész szituáción... :D

Kreatív fotózás szabadon a Dreher villa régi, de még így is lenyűgöző termeiben

A fotósorozat vetkőzősebb részeit a mi otthonunkban készítettük el, szerencsére ott már jó meleg volt, így bátran előkerülhettek a pikánsabb "ruhadarabok"! :)

A történet része, hogy Zoltit valahogy meg kellett vezetni, nehogy kiderüljön a meglepetés... így hivatalosan, amit most láttok egy továbbképzés eredménye, amire Tücsinek mindenképpen el kellett jönnie Pestre... :D Az egyik leggyengébb pontnak csaknem a frizurapróba bizonyult, mert Zolti bizony Tücsi várakozása ellenére szemfülesen észrevette, hogy felesége más-más hajviselettel tér haza... persze nem kellett Tücsit félteni, az indok: a barátnője valami fodrász mestervizsgára készül és Ő a kiszemelt áldozati próbababa...:)

A születésnapi meglepetés ajándék végül a lehető legjobban sült el, ennek most hétvégén, a születésnapi bulin, mi is szemtanúi lehettünk... de erről majd később! :)

Te adnál rólad készült fotósorozatot ajándékba?