2012. április 3., kedd

Milyen a jó fotó?

Sokat gondolkozom mostanában azon, hogy vajon milyen egy jó fotó... Igen, azon is, hogy a saját mércém/mércénk szerint vajon hová is tartozom, tartozunk, s ehhez viszonyítva mások hová sorolnak bennünket.

Ahogy haladunk előre, szerencsére egyre több visszajelzést kapunk, általában pozitívat...ilyenkor mindig nagyon mosolyog a lelkem persze...de... furcsa mód igénylem a negatívat is...
Miért? Mert tudom, hogy melyik irányba haladjak tovább, merre találom a fejlődési lehetőségeket, ez hajt egész egyszerűen előre, s valószínűleg, ha valami belül nem ösztönözne, értelmét is veszítené minden.
Zoli, azt hiszem, nem mindig ért ebben egyet, de éppen az a nagyszerű, hogy bár egy párt alkotunk a magánéletben és a fotózásban is mostmár, egészen más a kettőnk látásmódja. Ő olyan pasis, én meg olyan lányos, s ez így nagyon triviális, de egyetlen szóval sem tudom jobban jellemezni. Én érzelmet keresek, ő a legjobb szöget, én azt a képet választom, amin a legszebbnek látom a fotózottat, ő azt, ami szakmai szempontból a legjobban sikerült, én a "fotóalanyokba szeretek bele", ő a fotókba. Önmagában egyikünknek sincs igaza...Minden nap nagyokat nevetünk és bosszankodunk is, hogy egyszerűen teljesen másképp válogatunk a nyers képek közül! :D
S arról még nem is beszéltünk, hogy végül melyik lesz annak a kedvence, aki  a képeken szerepel...:)

Amiben egyetértünk, hogy imádjuk azt a fajta közvetlen viszonyt, ami egyre inkább kialakul közöttünk mindazokkal, akik szeretik a fotóinkat és akiket meg is örökíthetünk ily módon...

Szóval milyen a jó fotó?
Az elmúlt hónapok tapasztalatát, véleményeit megpróbálom objektív, de semmiképpen sem szakmai megközelítésű listába tömöríteni, bár előre bocsátom, hogy mindenkit más-más ragad meg, s ez így van jól... :)

A legfontosabbak:
  1. Tűnjön természetesnek és spontánnak akkor is, ha tudatos beállítás
  2. A fények és árnyékok játéka, dinamikája...ezt szinte mindenki kiemelte, akivel a közelmúltban beszéltem erről...
  3. Az egyéniség és a szépség harmóniája - a lehető legjobb forma megmutatása úgy, hogy nem alkotunk közben más embert, mint aki az objektívünk előtt áll.
  4. Képes legyen mesélni valamit nekünk... érzésekről, gondolatokról, bármiről...
  5. Legyen különleges, de a megörökített eseménnyel harmonizáló a hangulata, amely magával ragad. A hétköznapitól a legkisebb mértékben elrugaszkodó vagy azt felerősítő színvilág valahogy mindig hatással van ránk, persze, ha azt jól eltalálta a fotós...
+1 a tökéletes helyszín

Az utómunkáról
Sok helyen, sokféleképpen leírták már, hogy egy nyers kép és egy utómunkán átesett fotó között milyen hatalmas szakadék tátonghat. Bizony, nem véletlenül írnak erről ennyien...s az sem véletlen, hogy nem adunk ki nyers képeket a kezünkből... akkor sem, ha azokkal az ég világon semmi probléma nincsen, hát még, ha van...

Több száz kép készül egy-egy fotózás során, akkor is, ha 50-100 db-ot adunk végül át. A több százból (vagy akár ezerből) a legjobb igyekezettel is akadnak teljesen használhatatlanok, rosszkor, rosszul elcsípett pillanatok, s gyengécske, de használható fotók is persze.
Vajon tényleg szeretnéd ezeket látni? Vajon, aki azt ígéri, hogy az összes elkészült nyers képet átadja, számol a csalódottsággal, s valóban tudja, mit vár tőle a másik? Tényleg átadja mindet? A kevesebb néha több... ?!

Bevallom, én minden alkalommal frászban vagyok, hogy milyen is lesz a végeredmény, egészen addig a pillanatig, amíg nem látom körvonalazódni az utómunka közben a képeket. Ahogy haladunk előre és egyre több és több fotó találja meg az általunk megálmodott vagy éppen kikísérletezett (mert bizony sokszor nem megy elsőre..:) ) végső köntösét, úgy nyugszom meg...még mosolyogni is szoktam közben..:D Az utómunka a fotóművészet pontja az "i"-re, (anélkül is lehet jó...de valahogy nem az igazi), a varázslat csak így hathat igazán...

Szándékosan beszélek művészetről! Hiszen mindez nem kevésbé szubjektív és alkotó folyamat, mint a festészet...- legalábbis azok számára, akik nem csak a munkát és a pénzkereseti lehetőséget látják benne...- fénnyel festés... elvégre is...:)

/Akkor milyen is a jó fotó?/


Éppen ezért arra jutottam, hogy bizony ízlés és individuum dolga, milyen is a jó fotó. Léteznek soha meg nem hazudtolható irányelvek, szabályok, igazodási pontok (mint minden művészetben), az azonban, hogy ezeket hogyan alkalmazod, csakis rajtad áll, s ezt az alkalmazási módot, bizony senkinek sincsen joga kizárólagosan bírálni. A közönség, az számít! :) Megnyerni vágyik őket hiszen minden művész az idők kezdetétől, ők azonban egészen más elvek szerint döntenek, mint mi, "fotósok".

A jó fotó az, amivel a fotózott maximálisan elégedett és, ami őt boldoggá teszi!

2 megjegyzés:

  1. ez nagyon szép írás volt!! nekem van egy építő megjegyzésem :) nem lehetne a betü méretet nagyitani a blogban mert alig tudom elolvasni... lehet hogy csak a kis notebookomnak az átka, de egy nagyon pici nagyitásnak is örülnnék:)

    VálaszTörlés
  2. Köszönjük szépen a javaslatot, nagyobbra vettem, szólj/szóljatok, ha még növeljek rajta! :)

    VálaszTörlés