Először azt a címet adtam a bejegyzésnek, hogy "Amikor a tervek dugába dőlnek...", de ez olyan negatív kicsengésű, s bizony szó sincsen valódi negatívumról. Csupán arról, hogy ember tervez, Isten végez...:)
A terv
Szabina nem sokkal a vintage fotózás aukció után keresett meg bennünket, egy nőies, tavaszi sorozatra vágyott. Ez persze éppen összecsengett a mi vágyainkkal is, hiszen a licit kapcsán éppen egy ilyen romantikus, tavaszi virágos fotózást szavaztatok meg, nekünk pedig már minden részlete a szemünk előtt lebegett... Node a tavaszi fotózás az aukciónyertes kérésére nyárra tolódott...
Kapva kaptunk hát az alkalmon, s Szabina is lelkesen fogadta a terveinket: virágzó gyümölcsös, ábrándos piknik hófehér és mályvás rózsaszín kiegészítőkkel, sok-sok tavaszi virág, ragyogó napsütés, némi vintage hangulattal fűszerezve.
Út a megvalósítás felé
Hogyan lehetséges, hogy felénk nincsen gyümölcsös?
Ez a kérdés máig megválaszolatlan maradt...s nem is igaz ebben a formában, mert van egy. Gyönyörű, hatalmas, tökéletesen megfelelt a célnak, s az utolsó pillanatig úgy tűnt, hogy használhatjuk is. Először csak az volt a probléma, hogy nem akart kivirágozni, aztán az, hogy mégsem engedték meg a fotózást... vagyis csak egy kis "csavarral"... amikor már virágzott is, akkor meg már a történtek után nem akartuk erőltetni a dolgot...
Így 1-2 nappal a fotózás előtt még lázas virágzó gyümölcsös kutatásban voltunk... de minduntalan falakba ütköztünk.
Persze megtehette volna egyetlen virágzó fa is, ami valahol a szabadban áll... Jelentem ilyenből csak bokor van közel-távol a környékünkön...vagy nem találtunk rá...:)
Végül úgy döntöttünk, hogy a virágzó bokrok, a tavaszi pompájában lenyűgözően üde zöld búzamező lesz a kiindulási pontunk, úgyis minden nap megcsodáljuk hazafelé.
A "végzet"
Minden csodás kellék előkészítve, délelőtt megnyugtató napsütés, Szabi megérkezik délután 2-re, az ég beborul... lóg az eső lába...gyors átöltözés nálunk...holmik a kocsiban, irány a helyszín... nagyon esőre áll...
Semmi gond, egy kis esőtől nem ijedünk meg! :) Már masíroztunk is, hogy a lufikat megreptessük az ébredező búzamezőn. :)
Ahogy a lufis sorozat elkészült, nekiláttunk a gyönyörű virágzó bokornál fotózni...úgy 2 percig, mert elkezdett szakadni az eső...
Hol lehet esőben látványos képeket készíteni? Hát vízparton! :) Így a tó felé vettük az irányt, esernyővel, esőkabáttal felszerelkezve, remélve, hogy a tó tükrén fodrozódó eső mesés hátteret kínál számunkra. Mire odaértünk, elállt. :) Persze így is nagyszerű helyszínnek bizonyult és szórakoztatónak is a sok-sok jókedvű horgász miatt, akik közül az egyik beejtette a botját a vízbe, kimenekíteni viszont nem tudta, mert hiába ült csónakba, evezni nem tudott. :D Szerettük volna megkaparintani ezt a csónakot fotózásra, de mire arra került volna a sor, valahogy "lábakelt".
S akkor a túlsó parton megpillantottuk a piros bogarat! Nem volt kérdés, gyors léptekkel célba vettük és mindannyian reméltük, hogy a tulajdonosa nem irigyeli majd tőlünk! Szerencsére így is lett. Ennek az ég is örülhetett, mert 10 percre csodásan kisütött a nap.
Ezen felbuzdulva rohantunk haza átöltözni, hogy végre megvalósulhasson az eredeti terv is: a romantikus piknik. Mire hazaértünk, újra beborult az ég. Így úgy döntöttünk, várunk kicsit és addig elkészítünk néhány csigás fotót, mert Szabi ezzel is készült, hiszen nagyon kedveli őket. Elkészítettük Szabina kérésre a "szemfotót" is, aminek a lényege, hogy jól látszódjon, milyen gyönyörű zöld a szeme. :)
Mire kinéztünk az ablakon, már szakadt az eső újra... azonban nem meghátrálva a feladat elől, bátran elindultunk, hogy végre megvalósulhasson az eredeti terv. De csak zuhogott, csak zuhogott megállíthatatlanul... Mégis született néhány kép, csak azért is, mert sosem adjuk fel! :)
Bár semmisem a tervek szerint alakult, az egyik legeslegjobb hangulatú fotózásban lehetett részünk. Minden pillanatát élveztük, s jókat nevettünk az összes szerencsétlen-szerencsés, de mindenképp váratlan helyzeten.
Azt hiszem, gyakran van úgy, hogy egy másik erő irányítja az eseményeket. Ilyenkor mindig fellelhetőek bizonyos jelek (pl.: küzdelem a gyümölcsöskerttel), amelyek mutatják, az utunk másfelé vezet, mint amerre menni szeretnénk... Akár elfogadjuk, akár nem, akár tetszik, akár nem, csak egyetlen dolog számít: képesek vagyunk-e rugalmasan idomulni és azzal boldognak lenni, amit az élet elénk tesz.
A terv
Szabina nem sokkal a vintage fotózás aukció után keresett meg bennünket, egy nőies, tavaszi sorozatra vágyott. Ez persze éppen összecsengett a mi vágyainkkal is, hiszen a licit kapcsán éppen egy ilyen romantikus, tavaszi virágos fotózást szavaztatok meg, nekünk pedig már minden részlete a szemünk előtt lebegett... Node a tavaszi fotózás az aukciónyertes kérésére nyárra tolódott...
Kapva kaptunk hát az alkalmon, s Szabina is lelkesen fogadta a terveinket: virágzó gyümölcsös, ábrándos piknik hófehér és mályvás rózsaszín kiegészítőkkel, sok-sok tavaszi virág, ragyogó napsütés, némi vintage hangulattal fűszerezve.
Út a megvalósítás felé
Hogyan lehetséges, hogy felénk nincsen gyümölcsös?
Ez a kérdés máig megválaszolatlan maradt...s nem is igaz ebben a formában, mert van egy. Gyönyörű, hatalmas, tökéletesen megfelelt a célnak, s az utolsó pillanatig úgy tűnt, hogy használhatjuk is. Először csak az volt a probléma, hogy nem akart kivirágozni, aztán az, hogy mégsem engedték meg a fotózást... vagyis csak egy kis "csavarral"... amikor már virágzott is, akkor meg már a történtek után nem akartuk erőltetni a dolgot...
Így 1-2 nappal a fotózás előtt még lázas virágzó gyümölcsös kutatásban voltunk... de minduntalan falakba ütköztünk.
Persze megtehette volna egyetlen virágzó fa is, ami valahol a szabadban áll... Jelentem ilyenből csak bokor van közel-távol a környékünkön...vagy nem találtunk rá...:)
Végül úgy döntöttünk, hogy a virágzó bokrok, a tavaszi pompájában lenyűgözően üde zöld búzamező lesz a kiindulási pontunk, úgyis minden nap megcsodáljuk hazafelé.
A "végzet"
Minden csodás kellék előkészítve, délelőtt megnyugtató napsütés, Szabi megérkezik délután 2-re, az ég beborul... lóg az eső lába...gyors átöltözés nálunk...holmik a kocsiban, irány a helyszín... nagyon esőre áll...
Semmi gond, egy kis esőtől nem ijedünk meg! :) Már masíroztunk is, hogy a lufikat megreptessük az ébredező búzamezőn. :)
Ahogy a lufis sorozat elkészült, nekiláttunk a gyönyörű virágzó bokornál fotózni...úgy 2 percig, mert elkezdett szakadni az eső...
Hol lehet esőben látványos képeket készíteni? Hát vízparton! :) Így a tó felé vettük az irányt, esernyővel, esőkabáttal felszerelkezve, remélve, hogy a tó tükrén fodrozódó eső mesés hátteret kínál számunkra. Mire odaértünk, elállt. :) Persze így is nagyszerű helyszínnek bizonyult és szórakoztatónak is a sok-sok jókedvű horgász miatt, akik közül az egyik beejtette a botját a vízbe, kimenekíteni viszont nem tudta, mert hiába ült csónakba, evezni nem tudott. :D Szerettük volna megkaparintani ezt a csónakot fotózásra, de mire arra került volna a sor, valahogy "lábakelt".
S akkor a túlsó parton megpillantottuk a piros bogarat! Nem volt kérdés, gyors léptekkel célba vettük és mindannyian reméltük, hogy a tulajdonosa nem irigyeli majd tőlünk! Szerencsére így is lett. Ennek az ég is örülhetett, mert 10 percre csodásan kisütött a nap.
Ezen felbuzdulva rohantunk haza átöltözni, hogy végre megvalósulhasson az eredeti terv is: a romantikus piknik. Mire hazaértünk, újra beborult az ég. Így úgy döntöttünk, várunk kicsit és addig elkészítünk néhány csigás fotót, mert Szabi ezzel is készült, hiszen nagyon kedveli őket. Elkészítettük Szabina kérésre a "szemfotót" is, aminek a lényege, hogy jól látszódjon, milyen gyönyörű zöld a szeme. :)
Mire kinéztünk az ablakon, már szakadt az eső újra... azonban nem meghátrálva a feladat elől, bátran elindultunk, hogy végre megvalósulhasson az eredeti terv. De csak zuhogott, csak zuhogott megállíthatatlanul... Mégis született néhány kép, csak azért is, mert sosem adjuk fel! :)
Bár semmisem a tervek szerint alakult, az egyik legeslegjobb hangulatú fotózásban lehetett részünk. Minden pillanatát élveztük, s jókat nevettünk az összes szerencsétlen-szerencsés, de mindenképp váratlan helyzeten.
Azt hiszem, gyakran van úgy, hogy egy másik erő irányítja az eseményeket. Ilyenkor mindig fellelhetőek bizonyos jelek (pl.: küzdelem a gyümölcsöskerttel), amelyek mutatják, az utunk másfelé vezet, mint amerre menni szeretnénk... Akár elfogadjuk, akár nem, akár tetszik, akár nem, csak egyetlen dolog számít: képesek vagyunk-e rugalmasan idomulni és azzal boldognak lenni, amit az élet elénk tesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése