Titkos utazás... körmönfont terv...csodálatos helyszín... váratlan meglepetések...
Mi kell több egy felejthetetlen történethez? :)
Olvassátok olyan szeretettel és lelkes izgalommal a mai történetet, ahogyan mi olvastuk először! :)
A hangulatidéző fotók sajnos nem a történet helyszínét mutatják, de Olaszország hasonlóan gyönyörű szeglete, nevezetesen Firenze!
S a mi nászutunkon készültek! :)
"2008. március 27-én jöttünk össze és a lánykérés 2011.május 8-án történt meg Velencében :)! No de elmesélem a lánykérés eseményeit, de készüljetek fel nagyon bonyolult :D :D
Párom már evangélikus lelkész én pedig még teológus hallgató vagyok, de én is lelkész szeretnék lenni és ha minden igaz jövőre végzek is az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Ez azért fontos, mert elég sok helyen megfordultunk az elmúlt években. Nem egy helyről származunk. Én celldömölki (Vas megye), Máté pedig győrsági (Győr közeli).
A kis történetünk Nagyalásonyban (Veszprém megye) kezdődik. Párom ott volt lelkész 2010. augusztusától ez 2011. augusztusáig, ez a kis település közel van Celldömölkhöz, ahol laktam szüleimmel. A lánykérést már terveztük, de konkrétan sosem tudtam, hogy mikorra időzíti Máté :). Szóval egyik szombaton, pontosan május 7-én egy istentiszteleti alkalom után, amit ketten végeztünk, úgy volt, hogy megyünk haza hozzánk, szüleimhez ebédelni (ez megszokott volt, hiszen közel voltunk hozzájuk).
Igazából az már fura volt, de csak így utólag magyarázom bele, hogy Mátéval megálltunk tankolni, hogy tele legyen a tank. Ezt én meg is kérdeztem, hogy minek kell, hiszen szinte tele van. Erre ő azt mondta, hogy lehet, hogy elmegyünk délután kirándulni Szombathelyre az egyik barátunkhoz. Ebbe bele is nyugodtam. A másik furcsaság volt, hogy előző héten már láttam a pénztárcájába, hogy van benne egy 500 eurós. Kicsit meg is lepődtem, hiszen nem mindennapi nálunk, hogy ennyi pénz legyen a tárcájába. Azt mondta, hogy apukájától kapta, mert ő most jött haza Olaszországból és adta neki és nem tudom, szóval vmi zavaros történetet hozott elő, de elhittem.
(Ezzel az apukás Olaszországgal egy kis kitérőt kell tennem. Máté apukája a győri Nyugat – Magyarországi Egyetemen tanít technikát és ő minden tavaszi félévben visz ki diákokat Olaszországba Sagradoba, ami mellesleg Győrság testvér városa, ahonnan Mát származik, ugye. Tehát Máté sztorija még hihetőnek is volt mondható. )
Szóval tankoltunk és én közbe anyunak telefonáltam, hogy lassan hazaérünk. Aztán, az utcánkba nem fordultunk le, hanem mentünk tovább. Áh, gondoltam, akkor biztos Máté csak meg akar tréfálni, és az utca másik megközelítése felől megyünk a házunkhoz. És nem, hanem annál is tovább mentünk. Na, itt már kezdett valami nem stimmelni- gondoltam. Máté persze folyamatosan nevetett mellettem. És az a szám ment éppen a kocsiban, a Balkán Fanatik-tól: „Ha te tudnád, amit én...” című dala, ezt persze hencegve énekelte folyamatosan :). Én persze végig nevettem és mosolyogtam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól ennyi meglepetés :)
Na jóóó, akkor még mindig nem tudtam, hogy mire gondoljak. Még az is eszembe jutott, hogy rokonokhoz megyünk Vasvárra és anyuék már ott vannak, mi pedig most indulunk oda – de Máté ennél a felvetésemnél is csak nevetett. Egész úton nem szólt semmit.
Aztán Szentgotthárdnál átléptük a határt. Na, itt már annyit elárult, hogy Ausztriába megyünk, de semmi mást. Ausztriába megálltunk Klagenfurtnál a Minimundus parknál. (Ez ilyen kis makettes park, ahol a világ nevezetességei vannak megformázva). Én ott teljesen odáig voltam, persze nagyon sok képet is készítettünk :)!
Aztán miután kijöttünk onnan, elárulta, hogy megyünk és OLASZORSZÁGIG meg sem állunk. Én elkezdtem, ugrálni meg minden, mert annyira, de annyira boldog voltam!!! El sem hiszitek, hogy mennyire boldog voltam. Mert, mint kiderült Máté apukája most van a kis egyetemista csapatával olaszba, így velük leszünk egy szálláson. Szóval elindultunk Sagradoba.
A történetbe még annyi a kis fűszer, hogy nem volt nálam személy igazolvány. Ugyanis Pesten elmentem a zuglói okmányirodába, hogy megcsináltassam a jogosítványomat. Aztán a csekk befizetése után nem mentem vissza a pulthoz, hanem elmentem, otthagyva minden fontos iratomat, de közbe pedig nagyon büszke voltam magamra, hogy három héten belül meg lesz a jogsim :D :)!
És persze a ruhák! Mint kiderült Máté azért kelt fel korán, mert mindent bepakolt a csomagtartóba, nekem is mindent összepakolt ruhát, cipőt, sminket mindent:)!! - nem gondoltam volna, hogy ez menni fog, de tényleg kifogástalanul összepakolt nekem :D!
És akkor odaértünk este Sagradoba. Máté akkor este mondta el, hogy még ez sem a végső állomásunk, hanem vasárnap elmegyünk Velencébe, ha már itt vagyunk (mert nekem egy nagy álmom volt oda eljutni – a romantika városába).
Vasárnap tehát elindultunk Velencébe. Kocsival elmentünk Punta Sabbioniba és onnan pedig átváltottunk hajóra. Szóval hajóval mentünk be Velencébe. Valami elképesztően csodálatos volt. Májusi napsütés, Olaszország, Velence, mellettem életem szerelme – ennél boldogabb sosem voltam állíthatom.
Csavar még itt is volt, de csak annyi, hogy még a pápával is találkoztunk. Hiszen, amikor kikötött a hajónk, akkor láttuk, hogy nagyon sokan állnak a Szent Márk tér bejáratánál. A levegőben már előtte láttuk a rendőrségi helikoptert és nagyon sok rendőr volt a kikötőben is.
Aztán egy kis hajóból szálltak ki a bíborosok, majd kis idő múlva egy nyitott!!!! csónakszerűségen behajózott a pápa. Mi nem vagyunk katolikusok, de ránk is nagy hatással volt ez az egész. A plakátokon aztán láttuk, hogy híres egyik Salutatio-ját tartotta Velencében. Pont akkor, amikor mi ott voltunk, pont akkor érkezett meg, amikor már mi is ott voltunk már – ez valami elképesztő egybeesés.
És akkor amiután végig jártuk egész Velencét, akkor a hajó indulása előtt leültünk a mólónál. Máté zavarba volt, de én is. És akkor előhúzta az ékszertartót és kinyitotta. És megkérdezte, hogy lennék-e a felesége. Persze, hogy igent mondtam. Annyira zavarba voltam alatta, hogy utána 10 perc múlva még azt is elfelejtettem, hogy ő vagy én magam húztam fel a gyűrűt (persze, hogy ő húzta fel :) )
Egy kicsit a látképről: egész Velence előttünk volt, a nap már ment lefele. És mi pedig ott ültünk egymás mellett immáron menyasszonyként és vőlegényként.
Mikor visszaértünk Sagradoba este, akkor mindenki éljenzett, mert már Máté apukája elmesélte nekik, hogy ezekben a pillanatokba kéri meg az ő fia az én kezemet :)!!!
Aztán hétfőn haza indultunk Magyarországra, hazafelé még útba ejtettünk egy két szlovéniai várost és úgy jöttünk haza :D :D!!!
Röviden a történetünk ennyi lenne, szerintem nem mindennapi :D D:!!! Éppen azt mondtuk, hogy lesz majd miről beszélnünk egykor gyermekeinknek :)!"
Mit szóltok? :)
Mi kell több egy felejthetetlen történethez? :)
A hangulatidéző fotók sajnos nem a történet helyszínét mutatják, de Olaszország hasonlóan gyönyörű szeglete, nevezetesen Firenze!
S a mi nászutunkon készültek! :)
"2008. március 27-én jöttünk össze és a lánykérés 2011.május 8-án történt meg Velencében :)! No de elmesélem a lánykérés eseményeit, de készüljetek fel nagyon bonyolult :D :D
Párom már evangélikus lelkész én pedig még teológus hallgató vagyok, de én is lelkész szeretnék lenni és ha minden igaz jövőre végzek is az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Ez azért fontos, mert elég sok helyen megfordultunk az elmúlt években. Nem egy helyről származunk. Én celldömölki (Vas megye), Máté pedig győrsági (Győr közeli).
A kis történetünk Nagyalásonyban (Veszprém megye) kezdődik. Párom ott volt lelkész 2010. augusztusától ez 2011. augusztusáig, ez a kis település közel van Celldömölkhöz, ahol laktam szüleimmel. A lánykérést már terveztük, de konkrétan sosem tudtam, hogy mikorra időzíti Máté :). Szóval egyik szombaton, pontosan május 7-én egy istentiszteleti alkalom után, amit ketten végeztünk, úgy volt, hogy megyünk haza hozzánk, szüleimhez ebédelni (ez megszokott volt, hiszen közel voltunk hozzájuk).
Igazából az már fura volt, de csak így utólag magyarázom bele, hogy Mátéval megálltunk tankolni, hogy tele legyen a tank. Ezt én meg is kérdeztem, hogy minek kell, hiszen szinte tele van. Erre ő azt mondta, hogy lehet, hogy elmegyünk délután kirándulni Szombathelyre az egyik barátunkhoz. Ebbe bele is nyugodtam. A másik furcsaság volt, hogy előző héten már láttam a pénztárcájába, hogy van benne egy 500 eurós. Kicsit meg is lepődtem, hiszen nem mindennapi nálunk, hogy ennyi pénz legyen a tárcájába. Azt mondta, hogy apukájától kapta, mert ő most jött haza Olaszországból és adta neki és nem tudom, szóval vmi zavaros történetet hozott elő, de elhittem.
(Ezzel az apukás Olaszországgal egy kis kitérőt kell tennem. Máté apukája a győri Nyugat – Magyarországi Egyetemen tanít technikát és ő minden tavaszi félévben visz ki diákokat Olaszországba Sagradoba, ami mellesleg Győrság testvér városa, ahonnan Mát származik, ugye. Tehát Máté sztorija még hihetőnek is volt mondható. )
Szóval tankoltunk és én közbe anyunak telefonáltam, hogy lassan hazaérünk. Aztán, az utcánkba nem fordultunk le, hanem mentünk tovább. Áh, gondoltam, akkor biztos Máté csak meg akar tréfálni, és az utca másik megközelítése felől megyünk a házunkhoz. És nem, hanem annál is tovább mentünk. Na, itt már kezdett valami nem stimmelni- gondoltam. Máté persze folyamatosan nevetett mellettem. És az a szám ment éppen a kocsiban, a Balkán Fanatik-tól: „Ha te tudnád, amit én...” című dala, ezt persze hencegve énekelte folyamatosan :). Én persze végig nevettem és mosolyogtam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól ennyi meglepetés :)
Na jóóó, akkor még mindig nem tudtam, hogy mire gondoljak. Még az is eszembe jutott, hogy rokonokhoz megyünk Vasvárra és anyuék már ott vannak, mi pedig most indulunk oda – de Máté ennél a felvetésemnél is csak nevetett. Egész úton nem szólt semmit.
Aztán Szentgotthárdnál átléptük a határt. Na, itt már annyit elárult, hogy Ausztriába megyünk, de semmi mást. Ausztriába megálltunk Klagenfurtnál a Minimundus parknál. (Ez ilyen kis makettes park, ahol a világ nevezetességei vannak megformázva). Én ott teljesen odáig voltam, persze nagyon sok képet is készítettünk :)!
Aztán miután kijöttünk onnan, elárulta, hogy megyünk és OLASZORSZÁGIG meg sem állunk. Én elkezdtem, ugrálni meg minden, mert annyira, de annyira boldog voltam!!! El sem hiszitek, hogy mennyire boldog voltam. Mert, mint kiderült Máté apukája most van a kis egyetemista csapatával olaszba, így velük leszünk egy szálláson. Szóval elindultunk Sagradoba.
A történetbe még annyi a kis fűszer, hogy nem volt nálam személy igazolvány. Ugyanis Pesten elmentem a zuglói okmányirodába, hogy megcsináltassam a jogosítványomat. Aztán a csekk befizetése után nem mentem vissza a pulthoz, hanem elmentem, otthagyva minden fontos iratomat, de közbe pedig nagyon büszke voltam magamra, hogy három héten belül meg lesz a jogsim :D :)!
És persze a ruhák! Mint kiderült Máté azért kelt fel korán, mert mindent bepakolt a csomagtartóba, nekem is mindent összepakolt ruhát, cipőt, sminket mindent:)!! - nem gondoltam volna, hogy ez menni fog, de tényleg kifogástalanul összepakolt nekem :D!
És akkor odaértünk este Sagradoba. Máté akkor este mondta el, hogy még ez sem a végső állomásunk, hanem vasárnap elmegyünk Velencébe, ha már itt vagyunk (mert nekem egy nagy álmom volt oda eljutni – a romantika városába).
Vasárnap tehát elindultunk Velencébe. Kocsival elmentünk Punta Sabbioniba és onnan pedig átváltottunk hajóra. Szóval hajóval mentünk be Velencébe. Valami elképesztően csodálatos volt. Májusi napsütés, Olaszország, Velence, mellettem életem szerelme – ennél boldogabb sosem voltam állíthatom.
Csavar még itt is volt, de csak annyi, hogy még a pápával is találkoztunk. Hiszen, amikor kikötött a hajónk, akkor láttuk, hogy nagyon sokan állnak a Szent Márk tér bejáratánál. A levegőben már előtte láttuk a rendőrségi helikoptert és nagyon sok rendőr volt a kikötőben is.
Aztán egy kis hajóból szálltak ki a bíborosok, majd kis idő múlva egy nyitott!!!! csónakszerűségen behajózott a pápa. Mi nem vagyunk katolikusok, de ránk is nagy hatással volt ez az egész. A plakátokon aztán láttuk, hogy híres egyik Salutatio-ját tartotta Velencében. Pont akkor, amikor mi ott voltunk, pont akkor érkezett meg, amikor már mi is ott voltunk már – ez valami elképesztő egybeesés.
És akkor amiután végig jártuk egész Velencét, akkor a hajó indulása előtt leültünk a mólónál. Máté zavarba volt, de én is. És akkor előhúzta az ékszertartót és kinyitotta. És megkérdezte, hogy lennék-e a felesége. Persze, hogy igent mondtam. Annyira zavarba voltam alatta, hogy utána 10 perc múlva még azt is elfelejtettem, hogy ő vagy én magam húztam fel a gyűrűt (persze, hogy ő húzta fel :) )
Egy kicsit a látképről: egész Velence előttünk volt, a nap már ment lefele. És mi pedig ott ültünk egymás mellett immáron menyasszonyként és vőlegényként.
Mikor visszaértünk Sagradoba este, akkor mindenki éljenzett, mert már Máté apukája elmesélte nekik, hogy ezekben a pillanatokba kéri meg az ő fia az én kezemet :)!!!
Aztán hétfőn haza indultunk Magyarországra, hazafelé még útba ejtettünk egy két szlovéniai várost és úgy jöttünk haza :D :D!!!
Röviden a történetünk ennyi lenne, szerintem nem mindennapi :D D:!!! Éppen azt mondtuk, hogy lesz majd miről beszélnünk egykor gyermekeinknek :)!"
Mit szóltok? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése