A ma esti történetről mindig az jut eszembe, hogy ízig-vérig az élet írta... egymásra találni egy olyan út, amit lépésről lépésre végig kell járnunk, ha jót hoz, ha rosszat.
Hogyan lesz diákszerelemből esküvő?
Így:
"Közös történetünk nem szokványos módon kezdődött. Az általános iskolai plátói szerelemtől a házasságkötés tervezéséig jutottunk.
Hetedikes diákként figyeltem fel Danira, aki a legjobb barátnőm bátyja. Ő már középiskolába járt, így nagyon ritkán láthattam, de a sors úgy hozta, hogy egy utcában lakhatunk körülbelül 10 ház különbséggel. Alapos megfigyelés után rájöttem, hogy akkor indul a buszmegállóba, amikor én készülődök az iskolába. Hát akkor miért ne akkor tisztítsam meg a cipőmet az első teraszon? Szinte minden reggel kijártam cipőt takarítani, csak azért, hogy láthassam. Ez egy idő után már több embernek is feltűnt...Egy falusi rendezvény után együtt keveredtünk haza, és enyhén itókás állapotában megjegyezte, hogyha fiút választok magamnak, ne olyan legyen, mint ő-én ezen nagyot nevettem.
Közben egy barátja eljárt hozzám, gondolva, majd ezzel féltékennyé tehetem. Az általános iskolai ballagásomra kaptam tőle egy csokor virágot, majd Danitól is (ennek sokkal jobban örültem). A ballagás estéjén tartott banketten kitalálták a többiek, hogy elmehetnénk végre discóba (ez előtt nem engedtek bennünket a szüleink), én mivel nem beszéltem meg otthon, nem igazán hajlottam erre. Eközben Dani elment a családomhoz, és megkérte őket, hogy együtt mehessünk bulizni. Útnak indultunk öten, közben egy barátnőm meggondolta magát és haza fordult, mintha megérezte volna a rossz elő jelet. Az úton lemaradtunk, nagyon fájt a lábam az új cipőmben, mire a drága felkapott a hátára. Akkor már nyilvánvaló volt számára, hogy tetszik nekem, és ő is bevallotta, hogy tetszem neki, de arra hivatkozott, hogy túl fiatal vagyok, esetleg pár év múlva megpróbálhatnánk. Persze...
A séta közben arra lettünk figyelmesek, hogy egy négy tagból álló csapat rohan felénk, az egyik kezében egy nagy konyhakés. Elhaladtak mellettünk a másik oldalon, majd hátulról ránk támadtak. A másik illetőnél egy pisztoly volt, amivel egyszer halántékon, következőre pedig a füle mögötti koponyarészen ütötte meg Danit. Az egész annyira gyorsan történt, fel sem fogható. Én Dani másik oldalán álltam, nem láttam a sérülését, majd amikor felém fordult, elszörnyedtem, ömlött a vér a fejéből. Dani testvére, a legjobb barátnőm közben a kis táskámmal verte a tettesek húgának a fejét, és a haját tépte. Rászegeződött a fegyver, majd vissza Danira, hatalmas ordítozás közepette közölték, hogy összetévesztettek minket valakikkel, és elmentek. Mi hazafordultunk, végig fogtam a kezét, anyukámmal indultunk az ügyeletre, ahonnan beutalták a balesetibe. Oda már nem mentem vele, másnap meglátogattam, szörnyű érzés volt látni a kékben-feketében duzzadó szemét, a leragasztott sebeit, amikor megláttam sírnom kellett. Feljött a húga szobájába, aki közben lement valamiért, és azt mondta, hogy megpróbálhatnánk együtt, persze repestem az örömtől és cseppet sem érdekelt a bevert feje, egy puszival végződött a nap. Azóta is viseli a baleset nyomait.
Aztán teltek az együtt töltött évek, majd öt év után letérdelt a kerteben, és egy plüss állat fülére ráhúzott gyűrűvel megkérte a kezem. Az hogy eljegyezzük egymást, közös döntés volt, de a lánykérés már meglepetés volt, ezt egy vacsora tette még csodálatosabbá. Természetesen a család jelenlétében is megtörtént az eljegyzés."
Hogyan lesz diákszerelemből esküvő?
Így:
Hetedikes diákként figyeltem fel Danira, aki a legjobb barátnőm bátyja. Ő már középiskolába járt, így nagyon ritkán láthattam, de a sors úgy hozta, hogy egy utcában lakhatunk körülbelül 10 ház különbséggel. Alapos megfigyelés után rájöttem, hogy akkor indul a buszmegállóba, amikor én készülődök az iskolába. Hát akkor miért ne akkor tisztítsam meg a cipőmet az első teraszon? Szinte minden reggel kijártam cipőt takarítani, csak azért, hogy láthassam. Ez egy idő után már több embernek is feltűnt...Egy falusi rendezvény után együtt keveredtünk haza, és enyhén itókás állapotában megjegyezte, hogyha fiút választok magamnak, ne olyan legyen, mint ő-én ezen nagyot nevettem.
Közben egy barátja eljárt hozzám, gondolva, majd ezzel féltékennyé tehetem. Az általános iskolai ballagásomra kaptam tőle egy csokor virágot, majd Danitól is (ennek sokkal jobban örültem). A ballagás estéjén tartott banketten kitalálták a többiek, hogy elmehetnénk végre discóba (ez előtt nem engedtek bennünket a szüleink), én mivel nem beszéltem meg otthon, nem igazán hajlottam erre. Eközben Dani elment a családomhoz, és megkérte őket, hogy együtt mehessünk bulizni. Útnak indultunk öten, közben egy barátnőm meggondolta magát és haza fordult, mintha megérezte volna a rossz elő jelet. Az úton lemaradtunk, nagyon fájt a lábam az új cipőmben, mire a drága felkapott a hátára. Akkor már nyilvánvaló volt számára, hogy tetszik nekem, és ő is bevallotta, hogy tetszem neki, de arra hivatkozott, hogy túl fiatal vagyok, esetleg pár év múlva megpróbálhatnánk. Persze...
A séta közben arra lettünk figyelmesek, hogy egy négy tagból álló csapat rohan felénk, az egyik kezében egy nagy konyhakés. Elhaladtak mellettünk a másik oldalon, majd hátulról ránk támadtak. A másik illetőnél egy pisztoly volt, amivel egyszer halántékon, következőre pedig a füle mögötti koponyarészen ütötte meg Danit. Az egész annyira gyorsan történt, fel sem fogható. Én Dani másik oldalán álltam, nem láttam a sérülését, majd amikor felém fordult, elszörnyedtem, ömlött a vér a fejéből. Dani testvére, a legjobb barátnőm közben a kis táskámmal verte a tettesek húgának a fejét, és a haját tépte. Rászegeződött a fegyver, majd vissza Danira, hatalmas ordítozás közepette közölték, hogy összetévesztettek minket valakikkel, és elmentek. Mi hazafordultunk, végig fogtam a kezét, anyukámmal indultunk az ügyeletre, ahonnan beutalták a balesetibe. Oda már nem mentem vele, másnap meglátogattam, szörnyű érzés volt látni a kékben-feketében duzzadó szemét, a leragasztott sebeit, amikor megláttam sírnom kellett. Feljött a húga szobájába, aki közben lement valamiért, és azt mondta, hogy megpróbálhatnánk együtt, persze repestem az örömtől és cseppet sem érdekelt a bevert feje, egy puszival végződött a nap. Azóta is viseli a baleset nyomait.
Aztán teltek az együtt töltött évek, majd öt év után letérdelt a kerteben, és egy plüss állat fülére ráhúzott gyűrűvel megkérte a kezem. Az hogy eljegyezzük egymást, közös döntés volt, de a lánykérés már meglepetés volt, ezt egy vacsora tette még csodálatosabbá. Természetesen a család jelenlétében is megtörtént az eljegyzés."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése