Egy titokzatos baráttal kezdődött minden...:) A mai történet egy igazi kalandtúra, olvassátok izgalommal, lelkesen, ahogyan mi is tettük!
"Én is szeretnék megosztani Veletek egy kedves kis történetet...a lánykérésről:)
A vőlegényemmel(Zsolti) már lassan 4 éve vagyunk együtt és a történetem a 3. évfordulónk napján történt.
Annyit tudnotok kell, hogy Zsolti debreceni, én pedig Budapesttől 40 km lakok egy kis községbe.
Szóval tavaly egy meleg nyári napon utaztunk Debrecenből haza vonattal,majd itthon autóba ültünk mert Zsoltinak Pesten volt elintéznivalója a munkahelyén.Mikor végzett a teendőivel ,tanakodtunk, hogy milyen programot találjunk ki aznapra, mivel hogy évfordulónk volt. Nem tudtuk eldönteni ezért azt javasolta hogy üljünk be kávézni egy közeli kávézóba és majd eldöntjük ott. Addig nem is történt semmi szokatlan...de egyszer csak odasétált hozzánk egy idegen srác...köszönt és megkérdezte Zsoltitól, hogy Ő-e az és hogy egy nagyon kedves barátunk ,mivel tudja hogy évfordulónk van , kedveskedni szeretne nekünk egy borvacsorával.Elmondta, hogy Ő fog elvinni minket és eltölthetünk egy kellemes vacsorát Etyeken. Az első döbbenet után persze egyből mondtam Zsoltinak, hogy "ez a Te műved biztos"...:) és hogy mi ez az egész, de Ő körülbelül úgy le volt döbbenve mint én, és állította, hogy Neki ehhez semmi köze. Elég hihető volt, és elkezdtünk agyalni, hogy melyik barátunk találna ki nekünk ilyet...Közben a srác elment inni egy kávét. Aztán a második döbbenet után persze közöltem Zsoltival, hogy én nem ülök csak úgy be egy idegen kocsijába...:)Mikor visszajött a srác, mondtuk Neki, hogy legalább egy igazolványt mutasson már...látta is rajtunk, hogy kicsit bizalmatlanok voltunk. Aztán azt is felajánlotta, hogy menjünk a mi kocsinkkal, vagy vezessem én az Ő kocsiját:) De aztán valahogy rá vettük magunkat és elindultunk vele az állítólagos vacsorára...
Az oda utunk nagyon vicces volt, ugyanis végig faggattuk a srácot, hogy legalább azt mondja el, hogy ki az a kedves barátunk aki ezt kitalálta vagy csak valami kis információt mondjon el róla....nagyon közvetlen volt a srác és jó fej, de persze nem volt hajlandó semmit elárulni és csak nevetett rajtunk, ahogy próbáltuk kitalálni, hogy ki szervezhette ezt nekünk.
Aztán egyszer csak egy elhagyatott helyre értünk(Budaörs), hangárok régi épületek stb.....na akkor mondtam Zsoltinak, hogy most adják el a szerveinket valószínű....:D Erre közli a srác, hogy lezárták az utat és repülővel kell továbbmennünk......:O következő döbbenet!!!:)
Zsolti erre odasúgja nekem, hogy tiszta gyomoridege van, meg hogy mi lesz most....szép alakítás volt!:)
Aztán kiszálltunk és odasétáltunk az egyik hangárhoz ami előtt egy kis séta repülő állt és mellette a pilótája.Én még akkor sem akartam elhinni, hogy mi most tényleg beszállunk abba a gépbe és repülni fogunk, mikor a pilóta bemutatkozott és mondta, hogy szálljunk be....
Kétségbeesett arccal(legalábbis részemről aki még nem repült soha azelőtt), szálltunk be a repülőbe és amikor a pilóta bejelentkezett , hogy felszállunk egy 25 perces Budapest körre, akkor már kezdtem felfogni, hogy tényleg repülni fogunk....:):) Az elején nagyon élveztem, ráadásul gyönyörű idő volt és sütött a nap..,szóval csodálatos volt a látvány......DE azt tudni kell rólam, hogy a vidámparkba se ülök fel általában a nagyon összerázós dolgokra, mert hajlamos vagyok a rosszul létre!:) Na most ott is ez történt, annak rendje és módja szerinte nagyon rosszul lettem körülbelül 5 perc repülés után....Szóval a gyomrom rendesen felfordult és már kerestem is a kis zacskót , ha esetleg szükségem lenne rá...:) Közben Zsolti nagyon élvezte a kilátást és gyönyörködött a tájban.Fényképeket is csináltunk, de utána már csak egy pontra tudtam koncentrálni a műszerfalon, nem tudtam lenézni többet, mert féltem hogy kidobom a taccsot:S Zsolti persze kérdezgette, hogy jól vagyok-e, de szerintem a hulla fehér arcom és a tekintetem alapján rájött ,hogy abszolút nem vagyok jól....Már tényleg csak arra tudtam koncentrálni, hogy kibírjam amíg leszállunk...ÉS AKKOR EGYSZER CSAK előkerült egy kis piros dobozka Zsolti táskájából....na azt az érzést nem tudom szavakba önteni, amit akkor éreztem....kavarogtak bennem az érzések és akkor a teljes felismerés, hogy ez mind az Ő műve persze!!:) Nagyon aranyos és romantikus volt ahogy megkérdezte, hogy leszek-e a felesége és természetesen IGEN-t mondtam!! És a rosszullétem abban a pillanatban elmúlt, teljesen jól lettem és csak vigyorogtam és mondogattam Zsoltinak, hogy "nem hiszem el":):) A gépen is készült pár kép, ami mindent elárul szerintem. Utána már le is szálltunk, gratuláltak Nekünk és kaptunk egy üveg pezsgőt is! Én továbbra is magamon kívül voltam a meglepetéstől és boldogságtól!!!:) Utána közölte Zsolti, hogy ha nemet mondtam volna, akkor kidobnak a gépből!:D:D
A srác utána mondta ,hogy akkor menjünk tovább a következő helyszínre.....:O:O megint döbbenet(részemről), hogy mi jöhet még ezek után!!:) Persze azzal magyarázta, hogy csak van egy kedves barátunk aki tényleg tartogat nekünk még valami meglepetést, de ezek után már nehéz volt elhinni;) Úgyhogy visszavitt minket Pestre és megbeszéltünk egy időpontot és helyet ahol találkozunk majd egy óra múlva. Felhívtuk a szüleinket elújságolni a hírt, de persze mint kiderült rajtam kívül már mindenki tudott a dologról és teljesen titokban tudták tartani:) Zsolti már hónapok óta tervezgette és szervezte az egészet, persze teljes titoktartásban!:)
A megbeszélt időben és helyen újra előbukkant a srác...:) és egy kis várakozás után(ami alatt persze végig faggattam őket, hogy most mi következik) felkísért minket egy sétahajóra,ahol eltöltöttünk egy nagyon kellemes vacsorát a Dunán hajókázva...:) Akkor már este volt, és gyönyörű volt kivilágítva minden, nagyon szép volt!!!
Este hazaérve a szüleim tortával vártak minket...:) fantasztikus nap volt, álmomba sem gondoltam volna, hogy velem ilyen történik, úgyhogy biztos soha nem fogom elfelejteni ezt a napot!!:):)"
Hogy tetszett a történet? Szívesen részt vennétek egy ilyen "kalandtúrán"?
"Én is szeretnék megosztani Veletek egy kedves kis történetet...a lánykérésről:)
A vőlegényemmel(Zsolti) már lassan 4 éve vagyunk együtt és a történetem a 3. évfordulónk napján történt.
Annyit tudnotok kell, hogy Zsolti debreceni, én pedig Budapesttől 40 km lakok egy kis községbe.
Szóval tavaly egy meleg nyári napon utaztunk Debrecenből haza vonattal,majd itthon autóba ültünk mert Zsoltinak Pesten volt elintéznivalója a munkahelyén.Mikor végzett a teendőivel ,tanakodtunk, hogy milyen programot találjunk ki aznapra, mivel hogy évfordulónk volt. Nem tudtuk eldönteni ezért azt javasolta hogy üljünk be kávézni egy közeli kávézóba és majd eldöntjük ott. Addig nem is történt semmi szokatlan...de egyszer csak odasétált hozzánk egy idegen srác...köszönt és megkérdezte Zsoltitól, hogy Ő-e az és hogy egy nagyon kedves barátunk ,mivel tudja hogy évfordulónk van , kedveskedni szeretne nekünk egy borvacsorával.Elmondta, hogy Ő fog elvinni minket és eltölthetünk egy kellemes vacsorát Etyeken. Az első döbbenet után persze egyből mondtam Zsoltinak, hogy "ez a Te műved biztos"...:) és hogy mi ez az egész, de Ő körülbelül úgy le volt döbbenve mint én, és állította, hogy Neki ehhez semmi köze. Elég hihető volt, és elkezdtünk agyalni, hogy melyik barátunk találna ki nekünk ilyet...Közben a srác elment inni egy kávét. Aztán a második döbbenet után persze közöltem Zsoltival, hogy én nem ülök csak úgy be egy idegen kocsijába...:)Mikor visszajött a srác, mondtuk Neki, hogy legalább egy igazolványt mutasson már...látta is rajtunk, hogy kicsit bizalmatlanok voltunk. Aztán azt is felajánlotta, hogy menjünk a mi kocsinkkal, vagy vezessem én az Ő kocsiját:) De aztán valahogy rá vettük magunkat és elindultunk vele az állítólagos vacsorára...
Az oda utunk nagyon vicces volt, ugyanis végig faggattuk a srácot, hogy legalább azt mondja el, hogy ki az a kedves barátunk aki ezt kitalálta vagy csak valami kis információt mondjon el róla....nagyon közvetlen volt a srác és jó fej, de persze nem volt hajlandó semmit elárulni és csak nevetett rajtunk, ahogy próbáltuk kitalálni, hogy ki szervezhette ezt nekünk.
Aztán egyszer csak egy elhagyatott helyre értünk(Budaörs), hangárok régi épületek stb.....na akkor mondtam Zsoltinak, hogy most adják el a szerveinket valószínű....:D Erre közli a srác, hogy lezárták az utat és repülővel kell továbbmennünk......:O következő döbbenet!!!:)
Zsolti erre odasúgja nekem, hogy tiszta gyomoridege van, meg hogy mi lesz most....szép alakítás volt!:)
Aztán kiszálltunk és odasétáltunk az egyik hangárhoz ami előtt egy kis séta repülő állt és mellette a pilótája.Én még akkor sem akartam elhinni, hogy mi most tényleg beszállunk abba a gépbe és repülni fogunk, mikor a pilóta bemutatkozott és mondta, hogy szálljunk be....
Kétségbeesett arccal(legalábbis részemről aki még nem repült soha azelőtt), szálltunk be a repülőbe és amikor a pilóta bejelentkezett , hogy felszállunk egy 25 perces Budapest körre, akkor már kezdtem felfogni, hogy tényleg repülni fogunk....:):) Az elején nagyon élveztem, ráadásul gyönyörű idő volt és sütött a nap..,szóval csodálatos volt a látvány......DE azt tudni kell rólam, hogy a vidámparkba se ülök fel általában a nagyon összerázós dolgokra, mert hajlamos vagyok a rosszul létre!:) Na most ott is ez történt, annak rendje és módja szerinte nagyon rosszul lettem körülbelül 5 perc repülés után....Szóval a gyomrom rendesen felfordult és már kerestem is a kis zacskót , ha esetleg szükségem lenne rá...:) Közben Zsolti nagyon élvezte a kilátást és gyönyörködött a tájban.Fényképeket is csináltunk, de utána már csak egy pontra tudtam koncentrálni a műszerfalon, nem tudtam lenézni többet, mert féltem hogy kidobom a taccsot:S Zsolti persze kérdezgette, hogy jól vagyok-e, de szerintem a hulla fehér arcom és a tekintetem alapján rájött ,hogy abszolút nem vagyok jól....Már tényleg csak arra tudtam koncentrálni, hogy kibírjam amíg leszállunk...ÉS AKKOR EGYSZER CSAK előkerült egy kis piros dobozka Zsolti táskájából....na azt az érzést nem tudom szavakba önteni, amit akkor éreztem....kavarogtak bennem az érzések és akkor a teljes felismerés, hogy ez mind az Ő műve persze!!:) Nagyon aranyos és romantikus volt ahogy megkérdezte, hogy leszek-e a felesége és természetesen IGEN-t mondtam!! És a rosszullétem abban a pillanatban elmúlt, teljesen jól lettem és csak vigyorogtam és mondogattam Zsoltinak, hogy "nem hiszem el":):) A gépen is készült pár kép, ami mindent elárul szerintem. Utána már le is szálltunk, gratuláltak Nekünk és kaptunk egy üveg pezsgőt is! Én továbbra is magamon kívül voltam a meglepetéstől és boldogságtól!!!:) Utána közölte Zsolti, hogy ha nemet mondtam volna, akkor kidobnak a gépből!:D:D
A srác utána mondta ,hogy akkor menjünk tovább a következő helyszínre.....:O:O megint döbbenet(részemről), hogy mi jöhet még ezek után!!:) Persze azzal magyarázta, hogy csak van egy kedves barátunk aki tényleg tartogat nekünk még valami meglepetést, de ezek után már nehéz volt elhinni;) Úgyhogy visszavitt minket Pestre és megbeszéltünk egy időpontot és helyet ahol találkozunk majd egy óra múlva. Felhívtuk a szüleinket elújságolni a hírt, de persze mint kiderült rajtam kívül már mindenki tudott a dologról és teljesen titokban tudták tartani:) Zsolti már hónapok óta tervezgette és szervezte az egészet, persze teljes titoktartásban!:)
A megbeszélt időben és helyen újra előbukkant a srác...:) és egy kis várakozás után(ami alatt persze végig faggattam őket, hogy most mi következik) felkísért minket egy sétahajóra,ahol eltöltöttünk egy nagyon kellemes vacsorát a Dunán hajókázva...:) Akkor már este volt, és gyönyörű volt kivilágítva minden, nagyon szép volt!!!
Este hazaérve a szüleim tortával vártak minket...:) fantasztikus nap volt, álmomba sem gondoltam volna, hogy velem ilyen történik, úgyhogy biztos soha nem fogom elfelejteni ezt a napot!!:):)"
Hogy tetszett a történet? Szívesen részt vennétek egy ilyen "kalandtúrán"?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése