Az élet sok mindenre megtanít bennünket, az egyik legnehezebb lecke azonban talán mindig az, hogy képesek legyünk legyűrni az előítéleteinket és ezzel átugorni önmagunk árnyékát. Ki tudja mit tartogat ugyanis számunkra a másik, gondoljunk csak a hernyó és a pillangó esetére?
A mai történetről mindig ez jut eszembe...
Az egyik legjobb barátnőmet így ismertem meg én is 9 évvel ezelőtt... Amikor először belibbent a rózsaszín topánkájában, platinaszőke hajjal és a naiv cserfességével, el nem tudtam volna képzelni, hogy nem telik el egy hét és a lánnyal szoros barátságot kötünk, azóta ahányszor eszünkbe jut az első találkozás, mindig halálra nevetjük magunkat! :)
Jöhet a mai történet?
"A megismerkedésünket szeretném most elmesélni.
Azon a nyáron egy pékáru boltban dolgoztam beugrósként. Anyukám is ott dolgozott akkoriban. Néhány nappal a munkába állásom előtt már be kellett mennem gyakorolni. Egyik nap, mikor otthon voltam, anyukám nagy örömmel tudatta velem, hogy ő talált nekem egy nagyon helyes srácot. Természetesen közöltem vele, hogy nincs szükségem efféle segítségre. Másnap be kellett mennem dolgozni. Azt hiszem a sors iróniájának tekinthető, hogy épp én szolgáltam ki, amikor belépett a boltba egy helyes srác. Mivel ez nem volt gyakori eset, kicsit rácsodálkoztam a dologra. Egy bacon tekercset kért, majd fizetett. Amint kilépett a boltból, rájöttem , hogy kb fele összegért adtam neki a süteményt. Anyukámhoz fordultam kétségbeesetten, hogy ha legközelebb jön a srác, kérje el tőle a különbözetet, mert én nem merem. Ekkor mondta, ő volt az a fiú, akit kinézett nekem. Így még kínosabban éreztem magam. A fiút helyesnek tartottam egyébként, de az első gondolatom az volt, hogy biztosan nem lennék az esete. Látszott rajta, hogy foglalkozik a külsejével, ad magára, olyan tipikus "diszkós" fiúnak tűnt, és így végül is elkönyveltem magamban, hogy nem az esetem. Gyorsan kiderült azonban , hogy ő viszont nagyon érdeklődik irántam, holott akkoriban még barátnője volt! Számomra ez kizáró ok volt, ráadásul minél inkább próbáltak rábeszélni, hogy mennyire jó lenne ő nekem, annál kevésbé tetszett. Amikor felhívott, vagy több órát töltött a boltban velem, egyre zavaróbbá vált számomra. Szinte idegesített a jelenléte. Ekkor anyukán ismét szervezkedésbe lendült. Bár mindig hajnalban keltünk, minden estére kártya partit vagy valami társasjátékot szerveztek, és Gyurit minden esetben meg kellett hívni. Nagyon frusztrált, hogy mindig egy csapatba, vagy párba osztottak bennünket. Természetesen igyekeztem a leghűvösebb, legbunkóbb formámat elővenni mindig, mikor együtt voltunk. Nagyon határozottan éreztem, hogy nekem nagyon is megfelel a szingliség. Pedig ő még a barátnőjével is szakított, de ez sem hatott meg. Végül a rengeteg összebeszélés, szervezkedés, rábeszélés, a rengeteg együtt töltött idő megtörte a jeget. Olyannyira jól sikerült a dolog, hogy az esküvőnk július 7-én lesz.:) "
Biztatlak újra benneteket, hogy segítsetek Nekünk választani a hozzászólásaitokkal! :)
A mai történetről mindig ez jut eszembe...
Az egyik legjobb barátnőmet így ismertem meg én is 9 évvel ezelőtt... Amikor először belibbent a rózsaszín topánkájában, platinaszőke hajjal és a naiv cserfességével, el nem tudtam volna képzelni, hogy nem telik el egy hét és a lánnyal szoros barátságot kötünk, azóta ahányszor eszünkbe jut az első találkozás, mindig halálra nevetjük magunkat! :)
Jöhet a mai történet?
"A megismerkedésünket szeretném most elmesélni.
Azon a nyáron egy pékáru boltban dolgoztam beugrósként. Anyukám is ott dolgozott akkoriban. Néhány nappal a munkába állásom előtt már be kellett mennem gyakorolni. Egyik nap, mikor otthon voltam, anyukám nagy örömmel tudatta velem, hogy ő talált nekem egy nagyon helyes srácot. Természetesen közöltem vele, hogy nincs szükségem efféle segítségre. Másnap be kellett mennem dolgozni. Azt hiszem a sors iróniájának tekinthető, hogy épp én szolgáltam ki, amikor belépett a boltba egy helyes srác. Mivel ez nem volt gyakori eset, kicsit rácsodálkoztam a dologra. Egy bacon tekercset kért, majd fizetett. Amint kilépett a boltból, rájöttem , hogy kb fele összegért adtam neki a süteményt. Anyukámhoz fordultam kétségbeesetten, hogy ha legközelebb jön a srác, kérje el tőle a különbözetet, mert én nem merem. Ekkor mondta, ő volt az a fiú, akit kinézett nekem. Így még kínosabban éreztem magam. A fiút helyesnek tartottam egyébként, de az első gondolatom az volt, hogy biztosan nem lennék az esete. Látszott rajta, hogy foglalkozik a külsejével, ad magára, olyan tipikus "diszkós" fiúnak tűnt, és így végül is elkönyveltem magamban, hogy nem az esetem. Gyorsan kiderült azonban , hogy ő viszont nagyon érdeklődik irántam, holott akkoriban még barátnője volt! Számomra ez kizáró ok volt, ráadásul minél inkább próbáltak rábeszélni, hogy mennyire jó lenne ő nekem, annál kevésbé tetszett. Amikor felhívott, vagy több órát töltött a boltban velem, egyre zavaróbbá vált számomra. Szinte idegesített a jelenléte. Ekkor anyukán ismét szervezkedésbe lendült. Bár mindig hajnalban keltünk, minden estére kártya partit vagy valami társasjátékot szerveztek, és Gyurit minden esetben meg kellett hívni. Nagyon frusztrált, hogy mindig egy csapatba, vagy párba osztottak bennünket. Természetesen igyekeztem a leghűvösebb, legbunkóbb formámat elővenni mindig, mikor együtt voltunk. Nagyon határozottan éreztem, hogy nekem nagyon is megfelel a szingliség. Pedig ő még a barátnőjével is szakított, de ez sem hatott meg. Végül a rengeteg összebeszélés, szervezkedés, rábeszélés, a rengeteg együtt töltött idő megtörte a jeget. Olyannyira jól sikerült a dolog, hogy az esküvőnk július 7-én lesz.:) "
Biztatlak újra benneteket, hogy segítsetek Nekünk választani a hozzászólásaitokkal! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése