"Történetünk két évvel ezelőtt februárban kezdődött.
Akkor lettünk hivatalosan is egy pár, de előtti már ismertük egymást ,mert a fiam és a párom kisebbik lánya osztálytársak, mi több szerelmesek voltak. :) (Mindehhez 8 évesek voltak akkor.)
Az akkor még leendő párommal sokat beszélgettünk a suli előtt délutánonként, míg a gyerekeinkre vártunk, rengeteget nevettünk, mindenféle témáról beszélgettünk és éreztük ,hogy teljesen egy hullámhosszon vagyunk.
Azon vettük észre magunkat ,hogy egyre korábban megyünk délutánonként a suli elé, hogy minél többet tudjunk beszélgetni. Szerveztünk közös játszóterezést a gyerekeknek és szép lassan szerelembe fordult a dolog.
Én akkor már két éve egyedül éltem és neveltem a fiamat ,a párom pedig egy menthetetlen házasságból lépett ki, amikor egymásra találtunk. Szinte az első pillanattól fogva együtt éltünk, Ő költözött hozzánk. Teljes volt a boldogság, a párom apaként is a maximálisat adta a gyerekeinek, attól függetlenül hogy nem vele ,velünk éltek. Rendszeresen jöttek hozzánk a lányok, sok időt töltöttek nálunk , a gyerekek jól kijöttek egymással.
Történt , 2010 decemberében ,hogy a Szerelmem meglepett azzal ,hogy kivitt a Bécsi Adventi vásárba. Hazaértünk késő éjjel, másnap jött a megrázó hír ,hogy a párom exfelesége lemondott a gyerekekről és nem kívánja tovább nevelni őket. Új életet akart kezdeni egy nála jóval fiatalabb fiúval. Közös családi házukat is hátrahagyva , tele adóssággal,elköltözött karácsony előtt.
Akkoriban mi hárman a kis garzonomban éltünk, és persze kérdés nem volt számunkra hogy a lányai hozzánk költöznek. Átalakítottuk az életünket ,és hirtelen nagy családosok lettünk. A lányai nehezen dolgozták fel ,hogy nem kellettek az édesanyjuknak, de igyekeztem számukra mindenben pótolni ,a pótolhatatlant.
2011 januárjában , a párom visszavette a családi házukat jogilag is, és teljesen átépítettük, leköltöztünk , mindhárom gyereknek saját kis kuckót csináltunk, magunkat is egy hálót. Ezzel megkezdődött egy új, közös és ismeretlen élet számunkra. Voltak nehézségek ,hiszen 5 embernek kellett összecsiszolódnia,és alkalmazkodnia egymáshoz. De büszkén elmondhatom ,hogy sikeresen vettünk minden akadályt a párommal,,a gyerekek (10,10 és 12 évesek jelenleg) kiegyensúlyozottak, jó tanulók és szerető testvérei egymásnak. Elfogadták , ezt a helyzet, és tisztába vannak vele, hogy mindent értük teszünk. Tavaly márciusba a 30. szülinapomon megkérte a Szerelmem a kezemet, és idén jutottunk oda ,hogy akkor végre lesz esküvő.
Mindkettőnknek volt nagy lagzija az első esküvőn, már nem igazán vágytunk erre, és hát természetesen az anyagiak is adottak, hogy mire telhet. Mindketten nagyon várjuk, és készülünk rá. Meghitt és csendes esküvőre készülünk, csak a legfontosabb barátainkkal, és azokkal akik támogattak minket az elmúlt két évben. Végre hivatalosan is egy családdá válhassunk, mind a gyerekeink kérésére, de leginkább a mi lelki vágyakozásunk miatt.
Úgy gondoljuk , az elmúlt két év minket és a szerelmünket igazolja, a sok rosszakarónk ellenére is. Igazi családot adtunk és adunk a gyerekeinknek, ahol tudják ,hogy biztonságba vannak és segítséget kapnak. A szerelmünk egyik legnagyobb próbája ez az új, "nagycsaládos" lépés volt. Tovább nehezítették az életünket a volt párjaink,hiszen egyikük sem hajlandó fizetni a gyerekek után a gyerektartást .Tehát sok-sok jogi procedúra is a hátunk mögött van,amit egymás nélkül nem bírtunk volna végigcsinálni.
Sokat sírtunk és idegeskedtünk együtt ezeken a dolgokon , de jó volt , hogy egymás tökéletes támaszai voltunk egymásnak és vagyunk is a mai napig. Úgy érezzük ,hogy ezeket a próbákat kiálltuk,helytálltunk úgy, ahogy senki sem hitt benne, sem bennünk.
De ezután jöhet bármi, kitartunk és ketten együtt végigcsinálunk bármit.
Két -három éven belül szeretnénk egy közös kisbabát is ,hogy a szerelmünket megkoronázzuk és úgy lesz teljes a mi életünk. Az lesz a legszorosabb kapocs köztünk. Jelenleg tökéletes erre a házasság intézménye ,mely által hivatalosan is egymáshoz tartozunk.
Addig a gyerekeink adják a boldogságot ,az erőt a továbbhoz és persze mi egymásnak a végtelen szerelemmel és megértéssel!
Sok energiát és minden mást adtunk ezért a kapcsolatért ,de megérte, mert olyan társat találtunk meg egymásban, amilyet kerestünk egész idáig a világban. Végre szeretetben, őszinteségben, bizalommal és békességben élhetünk együtt mi öten."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése