Tegnap elmaradt a történet..:( Ma azonban újra olvashattok egyet, nem is akármilyet!
Szerelem első látásra? Létezik!
"Történet - ami igaz, pedig úgy hangzik mintha egy film lenne
Az egész tavaly kezdődött... egészen pontosan márciusban, azaz majdnem pont egy éve. Drága cimborám Manny felhívott, hogy igen jó mulatság várható, név szerint a Szent Patrik napi karnevál. Sok kedvem nem volt hozzá, hűvös is volt, esett is, de Manny nagyon akaratos lévén nem hagyta annyiban. Nem tudtam lerázni. Na jó, gondoltam legyen, de csak a karnevál, az utána való italozáshoz már nem társulok. 20 perc alatt összekapkodtam a zöld motyóimat és elindultam. A karnevál jó volt..... de csupa nyirkosan megérkezni a Pilvaxhoz (ami ugyebár egy tradicionális ír -!!- kocsma...). Hát gondoltam akkor ennyi elég is volt, nyomás haza. Na persze ez nem így működik, hát addig addig hallgattam kedves amerikai barátom szentbeszédét, hogy csak maradtam egy pohár sörre. Majd még egyre - és amikor már tényleg összeszedtem magam, hogy nem érdekel senki és semmi, megyek haza, Manny odarángatott két épp abban a pillanatban megérkezett srácot. Be lettem mutatva, mint a legjobb magyar barát, majd a srácok mögül előugorva mellém huppant egy harmadik amerikai fiú - aki Manny barátainál lakott ideiglenesen: épp tegnap este érkezett meg a repülője két hétre. Ő volt Shane. Romantikus lélek révén mindig hittem a "love at first sight"-ban, de sosem ismertem még senkit akivel megtörtént volna. Eddig. Öt perc sem telt el, mire eljegyeztük egymást két fekete hajgumival :)
Mondanom sem kell, akkor már nem rohantam úgy haza. Kiderült, hogy Japánba szeretett volna menni a szabadsága alatt, csak hát jött a földrengés, és utolsó nap kicserélte a jegyét Magyarországra.
A következő napokat együtt töltöttük, várost néztünk, együtt vacsoráztunk és roppant erőkkel visszatartottuk a szikrákat amiket még a vak is látott, hogy köztünk pattognak. Ugyanis (itt a feketeleves) én épp nem voltam ám szabad. Az akkori fiúm egy másik városban élt, nem voltunk régóta együtt, nem is találkoztunk sokat (havonta egyszer), de hát mégsem éreztem korrektnek egy másik szerelmet, így hát rettenetes erőkkel titkoltam még magam előtt is mi történik bennem. Shane szülinapja március 21-én volt, elhívtam a lakótársamat magammal, nehogy valami őrültséget csináljak. És akkor a másik srác a másik városban megérezhetett valamit, ugyanis parázsvitákba kezdett, majd a tudtomon kívül szakított velem (letörölt facebookról - micsoda modern megoldás - de csak két nappal később vettem észre). Így hát amikor 24-én a Debrecenbe tartó vonaton Shane először megcsókolt, még nem tudtam hogy amit történik az a sors keze. De nem érdekelt, nem törődtem semmivel, éltem a pillanatnak, megmutattam neki szülővárosom, bemutattam a szüleim (akik semmit sem sejtettek), majd másnap értesülvén hogy tulajdonképpen én már szingli vagyok, örömtáncot járva ugrottunk egymás nyakába.
De a két hét úgy eltelt mint egy pillanat - és jött a búcsú, a könnyes, a szívszaggató. Shane annyit mondott, ne aggódjak, ez nem a vég, ez csak a kezdet! Igaza volt. Mire hazaértem egy utolsó sms várt tőle "love". Pár hétre rá utaztam hozzá először látogatni. Egy hónapot töltöttem Californiában, majd a nyárra hazajöttem és végül szeptemberben mentem vissza. Akkora már felmondtam a munkahelyemen és lemondtam az albérletemet. Három újabb hónap után közösen érkeztünk a hócsatázni szüleim udvarába. Karácsony itthon, szilveszter San Diegoban.... itthon :)
Azóta itt vagyok, és a terv az volt, hogy összeházasodunk - család nélkül, barátok nélkül, a papírért, hogy ne kelljen elszakadnunk... meg is volt az időpontunk, keddre. Hétfőn este elvitt vacsorázni, majd kimentünk a sziklákra, néztük a csillagokat, az óceánt és egyszer csak letérdelt és megkérte a kezem. Nem házasodtunk össze kedden. Nem tettük meg, mert úgy döntöttük a közös életünket nem kezdhetjük így el! 25-én megyek haza Magyarországra (24-én lesz az első éves fordulónk), egyedül. A vízumpapírokra 6-8 hónapot kell majd várni. Annyit nem tudunk, úgyhogy egy-két hónapon belül Shane költözik Európába... hogy együtt folytathassuk a történetünket :)
Talán hosszúra sikerült, túl hosszúra, és nem is adja vissza azt hogy milyenek vagyunk mi együtt... talán túl rövid, hiszen hogyan is lehetne mindent megosztani egyetlen levélben, de ami fontos biztosan benne van: mi egymásnak lettünk teremtve - és ezt még 12000 km-ről is tudjuk! Szeptemberre tervezzük az esküvőt, a pontos dátum még várat magára (sok múlik azon, hogy mit mond a nagykövetség), de a gyűrű már a postán van, a vendéglista majdnem kész... a barátaink és a családjaink velünk ünnepelnek! "
A történethez még hozzá tartozik néhány nagyon helyes hétköznapi szituáció...(és képeket is kaptunk, de azokat megtartjuk magunknak..:) ) Ez már ugyan a privát levelezésünk része, de annyira tökéletesen egészíti ki a leírtakat és annyira jókat nevettünk rajta, hogy muszáj megosztanom Veletek is!
"Tegnap mondtuk el Shane szüleinek és barátainak a nagy hírt. egy picit izgultam, de a desszertnek szánt tortát gyorsan átkeresztelték ünnepi jegyestortára - két hete Anyóskáék olvastak egy cikket a magyarokról, ami úgy kezdődött: ismersz valakit aki nagyon komolyan veszi az ebéd utáni desszertet? Akkor tuti, hogy egy magyarral van dolgod :) Mondanom sem kell, azóta bármikor hívnak meg minket, mindig van sütemény az asztalon!
A szomszédot is áthívták, Ő egy üveg mandulás pezsgőt hozott a spájzból, a cimborák meg... hát ők mindig vidámak! Egy szó, mint száz, szuperül sikerült az este!"
"...á annyi mindent tesznek vesznek a kedvemért-kedvünkért :) nagyon jó kezekben vagyok. Aztán persze az én Anyukám keményfejű nő, Ő kitalálta, hogy nem hajlandó angolul tanulni senki kedvéért, úgyhogy Shane (skypeon és élőben egyaránt) kézzel lábbal, előre begyakorolt mondatokkal próbál kommunikálni vele (imádnivaló az akcentusa).... hát mondanom sem kell, hogy oltári nevetés tör ki rajtam minden alkalommal :D "
"ohohóóóó az én Anyum ugyanez! Lassan, tagoltan és iszonyat hangerővel :D szerencsétlen Shane meg bólogat bólogat, aztán ha elkezdem Neki fordítani a történteket, Anyu meg van sértődve, hogy nem érti amit mondok és biztos félrefordítom :P
bezzeg Apu! amikor először bemutattam Shane-t, elővette minden angol tudását: "háj, máj néjm iz Emöríí" én meg csak pillogtam, hogy hát hogy a fenébe sikerült az Imrét így angolosítani?! zseniális volt :D (Shane azóta csak Imici-nek szólítja)
Hát ilyen ez a jómagyar modor. Shane nagyon tanulékony amúgy aztán leszámítva a kiejtésbeli hibákat, már egész hosszú társalgást tud lefolytatni magyarul (főként ételekről: "tetszik a zellerszár"), úgyhogy nem aggódom. activity-ben úgyis jók vagyunk :)"
Mit szóltok? Ti ismertek olyanokat, akik átélték a "szerelem első látásra" érzést?
Szerelem első látásra? Létezik!
"Történet - ami igaz, pedig úgy hangzik mintha egy film lenne
Az egész tavaly kezdődött... egészen pontosan márciusban, azaz majdnem pont egy éve. Drága cimborám Manny felhívott, hogy igen jó mulatság várható, név szerint a Szent Patrik napi karnevál. Sok kedvem nem volt hozzá, hűvös is volt, esett is, de Manny nagyon akaratos lévén nem hagyta annyiban. Nem tudtam lerázni. Na jó, gondoltam legyen, de csak a karnevál, az utána való italozáshoz már nem társulok. 20 perc alatt összekapkodtam a zöld motyóimat és elindultam. A karnevál jó volt..... de csupa nyirkosan megérkezni a Pilvaxhoz (ami ugyebár egy tradicionális ír -!!- kocsma...). Hát gondoltam akkor ennyi elég is volt, nyomás haza. Na persze ez nem így működik, hát addig addig hallgattam kedves amerikai barátom szentbeszédét, hogy csak maradtam egy pohár sörre. Majd még egyre - és amikor már tényleg összeszedtem magam, hogy nem érdekel senki és semmi, megyek haza, Manny odarángatott két épp abban a pillanatban megérkezett srácot. Be lettem mutatva, mint a legjobb magyar barát, majd a srácok mögül előugorva mellém huppant egy harmadik amerikai fiú - aki Manny barátainál lakott ideiglenesen: épp tegnap este érkezett meg a repülője két hétre. Ő volt Shane. Romantikus lélek révén mindig hittem a "love at first sight"-ban, de sosem ismertem még senkit akivel megtörtént volna. Eddig. Öt perc sem telt el, mire eljegyeztük egymást két fekete hajgumival :)
Mondanom sem kell, akkor már nem rohantam úgy haza. Kiderült, hogy Japánba szeretett volna menni a szabadsága alatt, csak hát jött a földrengés, és utolsó nap kicserélte a jegyét Magyarországra.
A következő napokat együtt töltöttük, várost néztünk, együtt vacsoráztunk és roppant erőkkel visszatartottuk a szikrákat amiket még a vak is látott, hogy köztünk pattognak. Ugyanis (itt a feketeleves) én épp nem voltam ám szabad. Az akkori fiúm egy másik városban élt, nem voltunk régóta együtt, nem is találkoztunk sokat (havonta egyszer), de hát mégsem éreztem korrektnek egy másik szerelmet, így hát rettenetes erőkkel titkoltam még magam előtt is mi történik bennem. Shane szülinapja március 21-én volt, elhívtam a lakótársamat magammal, nehogy valami őrültséget csináljak. És akkor a másik srác a másik városban megérezhetett valamit, ugyanis parázsvitákba kezdett, majd a tudtomon kívül szakított velem (letörölt facebookról - micsoda modern megoldás - de csak két nappal később vettem észre). Így hát amikor 24-én a Debrecenbe tartó vonaton Shane először megcsókolt, még nem tudtam hogy amit történik az a sors keze. De nem érdekelt, nem törődtem semmivel, éltem a pillanatnak, megmutattam neki szülővárosom, bemutattam a szüleim (akik semmit sem sejtettek), majd másnap értesülvén hogy tulajdonképpen én már szingli vagyok, örömtáncot járva ugrottunk egymás nyakába.
De a két hét úgy eltelt mint egy pillanat - és jött a búcsú, a könnyes, a szívszaggató. Shane annyit mondott, ne aggódjak, ez nem a vég, ez csak a kezdet! Igaza volt. Mire hazaértem egy utolsó sms várt tőle "love". Pár hétre rá utaztam hozzá először látogatni. Egy hónapot töltöttem Californiában, majd a nyárra hazajöttem és végül szeptemberben mentem vissza. Akkora már felmondtam a munkahelyemen és lemondtam az albérletemet. Három újabb hónap után közösen érkeztünk a hócsatázni szüleim udvarába. Karácsony itthon, szilveszter San Diegoban.... itthon :)
Azóta itt vagyok, és a terv az volt, hogy összeházasodunk - család nélkül, barátok nélkül, a papírért, hogy ne kelljen elszakadnunk... meg is volt az időpontunk, keddre. Hétfőn este elvitt vacsorázni, majd kimentünk a sziklákra, néztük a csillagokat, az óceánt és egyszer csak letérdelt és megkérte a kezem. Nem házasodtunk össze kedden. Nem tettük meg, mert úgy döntöttük a közös életünket nem kezdhetjük így el! 25-én megyek haza Magyarországra (24-én lesz az első éves fordulónk), egyedül. A vízumpapírokra 6-8 hónapot kell majd várni. Annyit nem tudunk, úgyhogy egy-két hónapon belül Shane költözik Európába... hogy együtt folytathassuk a történetünket :)
Talán hosszúra sikerült, túl hosszúra, és nem is adja vissza azt hogy milyenek vagyunk mi együtt... talán túl rövid, hiszen hogyan is lehetne mindent megosztani egyetlen levélben, de ami fontos biztosan benne van: mi egymásnak lettünk teremtve - és ezt még 12000 km-ről is tudjuk! Szeptemberre tervezzük az esküvőt, a pontos dátum még várat magára (sok múlik azon, hogy mit mond a nagykövetség), de a gyűrű már a postán van, a vendéglista majdnem kész... a barátaink és a családjaink velünk ünnepelnek! "
A történethez még hozzá tartozik néhány nagyon helyes hétköznapi szituáció...(és képeket is kaptunk, de azokat megtartjuk magunknak..:) ) Ez már ugyan a privát levelezésünk része, de annyira tökéletesen egészíti ki a leírtakat és annyira jókat nevettünk rajta, hogy muszáj megosztanom Veletek is!
"Tegnap mondtuk el Shane szüleinek és barátainak a nagy hírt. egy picit izgultam, de a desszertnek szánt tortát gyorsan átkeresztelték ünnepi jegyestortára - két hete Anyóskáék olvastak egy cikket a magyarokról, ami úgy kezdődött: ismersz valakit aki nagyon komolyan veszi az ebéd utáni desszertet? Akkor tuti, hogy egy magyarral van dolgod :) Mondanom sem kell, azóta bármikor hívnak meg minket, mindig van sütemény az asztalon!
A szomszédot is áthívták, Ő egy üveg mandulás pezsgőt hozott a spájzból, a cimborák meg... hát ők mindig vidámak! Egy szó, mint száz, szuperül sikerült az este!"
"...á annyi mindent tesznek vesznek a kedvemért-kedvünkért :) nagyon jó kezekben vagyok. Aztán persze az én Anyukám keményfejű nő, Ő kitalálta, hogy nem hajlandó angolul tanulni senki kedvéért, úgyhogy Shane (skypeon és élőben egyaránt) kézzel lábbal, előre begyakorolt mondatokkal próbál kommunikálni vele (imádnivaló az akcentusa).... hát mondanom sem kell, hogy oltári nevetés tör ki rajtam minden alkalommal :D "
"ohohóóóó az én Anyum ugyanez! Lassan, tagoltan és iszonyat hangerővel :D szerencsétlen Shane meg bólogat bólogat, aztán ha elkezdem Neki fordítani a történteket, Anyu meg van sértődve, hogy nem érti amit mondok és biztos félrefordítom :P
bezzeg Apu! amikor először bemutattam Shane-t, elővette minden angol tudását: "háj, máj néjm iz Emöríí" én meg csak pillogtam, hogy hát hogy a fenébe sikerült az Imrét így angolosítani?! zseniális volt :D (Shane azóta csak Imici-nek szólítja)
Hát ilyen ez a jómagyar modor. Shane nagyon tanulékony amúgy aztán leszámítva a kiejtésbeli hibákat, már egész hosszú társalgást tud lefolytatni magyarul (főként ételekről: "tetszik a zellerszár"), úgyhogy nem aggódom. activity-ben úgyis jók vagyunk :)"
Mit szóltok? Ti ismertek olyanokat, akik átélték a "szerelem első látásra" érzést?
megjött a gyűrűm megérkezett!
VálaszTörlésés még mindig van 10 napunk amit együtt tölthetünk :)
bride & groom
Szuper!!! :)
Törlés