2012. március 13., kedd

Kulisszatitkok a nyeremény vintage fotózásról


Nehéz, ugyanott új élményekkel teli két hetet tudhatunk a hátunk mögött. Lassan kezd beérni a munkánk gyümölcse vagy legalábbis megjelenni azon a képzeletbeli fán, amit megálmodtunk magunknak. Igaz ez arra is, hogy egyre többen fedezitek fel azt, ami számotokra érték a munkánkban, s arra is, hogy mi is egyre inkább olyan fotókat készíthetünk, amelyek a legközelebb állnak hozzánk. Ez ugyan sokszor sokkal több áldozatot – elsősorban szabadidő áldozatot – követel Tőlünk, mint ahogyan a legelején gondoltuk, de ez a jó értelemben vett áldozat. Az elmúlt két hét sok-sok új embert is hozott az életünkbe. A történeteken és a játékokon keresztül. Tanulunk Tőletek, általatok nap mint nap, s bízunk benne, hogy Ti is tudtok magatoknak valamiféle élményt meríteni belőlünk.

Sokan tudjátok, hogy a vintage fotózás a szívünk csücske, s hogy a vidéki otthonos interjú kapcsán lehetett egy ilyen vintage session-t nyerni Tőlünk. Most beavatlak benneteket, hogy miként is történtek az előkészületek és hogyan lett egy nagy tervből valóság. :)


A kezdetek

Történt egyszer, hogy éppen böngésztem az A vidéki otthon blogot, amikor figyelmes lettem a játék bannerre. Gondoltam, meglesem, miként is működik ez és mit is lehet nyerni. Szép dolgokat, csupa kézműves holmit! Aztán jött a szikra, hogy valójában ez a miénkhez közel álló ízlésvilágú kör, akiknek elképzelhetően nagyon tetszene az itthon még csak szárnyait bontogató vintage fotózás. Nem kellett több, már írtam is Móninak, hogy mit szólna egy együttműködéshez. Éppen kapóra jött ugyanis az is, hogy szerettük volna valami igazán vonzó bevezetővel elindítani a facebook oldalunkat. Móninak tetszett az ötlet, így elkészítettük az interjút és már indulhatott is útjára a játék.

 
A nyertes - a Sors keze?


Nagyon sokan szerették volna magukénak tudni a fotósorozatot, persze a legeslegnagyobb örömünkre. Azonban már a sok jelentkező között is figyelmesek lettünk Borbáth Áronra. Miért? Mert ő is fotós! S mert szegről-végről ismerjük egymást, Zoli és Áron ugyanis mindketten részt vettek egy fotós workshop-on. Ezen a tényen mosolyogtunk egyet, picit értetlenkedtünk is, de aztán megbeszéltük, hogy elismerés, ha ők velünk szeretnének fotókat készíttetni magukról. Ezzel el is felejtettük. Móni sorsolt, amit hatalmas izgalommal vártunk, a nyertes pedig Incze Katalin lett. Kb. a második levélváltásunk körül derült csak ki, hogy Ő Áron felesége! :) Bevallom, motoszkált bennem némi félsz, kicsit olyan érzésem támadt, mint amikor a hóhért akasztják…. aztán ezt hamar leküzdöttem, mert rájöttem, hogy ez igenis jó. Sokkal közvetlenebb lesz a hangulat így, hogy ők maximálisan tisztában vannak azzal, mit követel meg a fotózás és, hogy a fiúk valamelyest ismerik egymást, Kata közvetlensége pedig méginkább oldotta a bennem lévő feszültséget.


Elárulom a másik oldal gondolatait is, hiszen erre is fény derült! :) Kata azt mondta, Ő már a jelentkezésnél tudta, hogy nyernek… Áron persze ebben erősen kételkedett, de Kata győzött! J Miért jelentkeztek? Mert a fotós nem tudja önmagát is lefotózni jól, ezért nem igazán vannak közös, családi képeik. A döntő ok azonban, hogy Katát nagyon érdekelte, mit is takar a vintage fotózás, s minél többet tudott meg róla, annál inkább beleszeretett. Olyannyira, hogy elhatározta, a későbbiekben szeretnének ők is hasonlóval foglalkozni. Tudom, ez így úgy hangzik, mintha a konkurenciánk ellopná az ötletünket, de higgyétek el, nem erről van szó! Egyrészt nem mi találtuk ki a vintage fotózást. Másrészt, örülünk, ha kicsit szárnyra kap…persze szeretnénk élen járni, ez nem titok..:) Legfőképpen márcsak azért sem, mert Kata és Áron visszaköltözik hamarosan Csíkszeredára, s ott szeretnék mindezt megvalósítani, s még sokminden mást, ami hozzánk is nagyon közel áll, s aminek a létrejöttéért nagyon drukkolunk Nekik! :) Ami külön jól esett, hogy ők is készíttetek a mi DVD tok mintánk alapján egy saját változatot, mert annyira megtetszett nekik (persze feltüntetve, hogy az ötlet Tőlünk származik)…:)


Azt hiszem, ez a közös fotózás túlzás nélkül egy kis mérföldkő mindannyiunk számára. Mi végre minden szükséges „körítéssel együtt” megvalósíthattuk, amit elterveztünk, Ők pedig ihletet kaptak a folytatáshoz.

Hogy került ide a Vintage Bazaar?

Nem sokkal az interjú publikálását követően érkezett egy e-mail Judittól, a Vintage Bazaar egyik megálmodójától. Összecsengtek a gondolataink: mi partnerre vágytunk, aki leveszi a vállunkról a vintage kellékek elkészítését, ők pedig fotóst kerestek, aki felkarolja ezt a stílust és fényképekbe zárja. Nem volt kérdéses, hogy az első közös munkánk a nyereményfotózás lesz.


Azt hiszem, a képeken látható enteriőr és az apró részletek magukért beszélnek! Ami nem látszik, de hozzá tartozik Judit odaadó munkájához, hogy a tárgyakon kívül sem érkeztek üres kézzel: kandírozott narancsot és íncsiklandó rákcsálnivalót hoztak a piknikhez, Réka pedig egy csodás kisnyuszival, kutyussal és színes nyalókával gazdagodhatott általuk. :)


A helyszínválasztás

Töredelmesen bevallom, bajban voltunk a helyszínválasztással. Nem tudhattuk ugyanis, hogy hol él majd a nyertesünk, s hogy hol fogunk majd fotózni. Úgy adódott ugyan, hogy Katáék önként felvállalták, hogy eljönnek Pestre, csak ködös elképzeléseink voltak a helyszínekkel kapcsolatban. Konkrétan tudtuk, mit keresünk, de azt nem, hogy hol fogunk rátalálni. Az időjárás kiszámíthatatlansága miatt ugyanis nem kockáztathattuk a kizárólag szabadtéri helyszínt, főleg úgy nem, hogy kislánnyal érkeznek. Először olyan kvázi üres helyeket próbáltunk felkutatni, ahová kiváló fényviszony mellett rendezhető be vintage enteriőr. Nem találtunk, legalábbis olyat nem, amiért ne kellett volna sokat fizetni vagy időben és térben megfelelő lett volna. (Egyébként ebben a keresgélésben leltünk rá a Dreher kastélyra is, tudjátok, a facebook-on beszéltünk már róla, csak féltünk, hogy egy kicsilánynak túl poros és rideg lesz a hely, hát kipróbáltuk mással…). Szóba kerültek kávézók is - szerencsére akad a városban szép számmal hangulatos hely-, de egy ilyen fotózásnál zavart bennünket a tény, hogy jönnek-mennek az emberek, és ezzel kiszámíthatatlanná teszik a végeredményt.

A Tearózsa-ház

Ahogy teljesen tanácstalanul böngésztem az Internetet, egyszercsak megláttam a Tearózsa-ház blogját és a házról szóló bejegyzést.

El se olvastam, csak hívtuk a számot, fotózhatnánk-e náluk a beltéri képeket. A telefonbeszélgetés során kiderült, hogy a ház éppen eladó vagy kiadó, mert a benne élő család 10 év után úgy döntött, a fővárosban folytatja tovább az életét. Ezen azonban hamar túllendültünk, hiszen kiderült az is, hogy a megkeresésünktől teljesen függetlenül éppen az a gondolat foglalkoztatja Őket is, hogy az átmeneti időszakban fotózási helyszínt biztosítsanak az érdeklődők számára.

Ismét összecsengtek a gondolatok! :) Megnéztük hát személyesen is a házat, ami annak ellenére, hogy a költözés miatt már sok-sok apró, otthonos részletét elveszítette, telis-teli volt lenyűgöző holmikkal.
Úgy döntöttünk, kipróbáljuk! Az ott található csodás bútorok és tárgyak nem csupán minket ejtettek bámulatba, hanem Katáékat is. Meg is beszéltük, hogy milyen kár, hogy nem vihetünk magunkkal mindent!

A kulisszák mögötti részhez hozzátartozik, hogy végül a ház belső terei helyett az udvaron ragadtunk, gyönyörűen sütött a nap odakint, s Réka is ott találta leginkább fel magát. Persze a szépséges tárgyak közül meg-megragadtunk egyet, hogy a hangulatot kicsempésszük az éppenhogy éledező kertbe is.

Dunakeszi

Még hiányzott azonban a hőn áhított kültéri helyszín… hazafelé ismét hirtelen jött az ötlet: dunakeszi, Duna part. Fotóztunk már itt télen, s nagyon szerettük. A Duna partja itt olyan, mintha kavicsos tengerpart volna…körülötte fák, földutak, igazi piknik paradicsom…


A fotózás

Már idejekorán a háznál voltunk, szerintem halálra izgultuk magunkat – én biztosan -, hogy minden a tervek szerint menjen, és ne csússzunk ki a korán lemenő nap miatt az időből. A két helyszín ugyanis bő 40-45 percre volt egymástól, így másfél-másfél óra jutott a fotózásra ki-bepakolással együtt. Némi várakozás után be is jutottunk. Alig kezdtük meg az apró részletek fotózását, már fürge cipőkopogást hallottunk, majd egy vidám hangot. megérkezett Kata, nyomában pedig Áron cipekedett, no és jött Réka is a csodás mosolyával! :)

Innentől kezdve két dologra emlékszem úgy istenigazából: hogy kapkodtam és belül pánikoltam az idő miatt, és hogy ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat mindannyian, mert sokat nevettünk és sokat rámoltunk…:D


Aztán végeláthatatlannak tűnő út Dunakeszire… és a döbbenet… Emlékeztek, hogy kavicsos tengerpart hangulatról és széles kavicsos partról beszéltem? Nos, ez eltűnt. Egy hét alatt ugyanis tavasz lett, olyannyira, hogy a Duna megáradt és szinte a földútig ért… Szegény Juditék, gondolom, hogy mit gondolhattak, miután szépen elmagyaráztuk, hogy a fák és a part között hogyan tegyék le a piknik helyet…:D


Nagy levegő. Ha ez van, akkor ez van. Persze a Vintage Bazaar csodásan előkészítette még ilyen szerencsétlen körülmények között is a helyet, így azt gondolom, végül jól mutatott, mégha nem is pont úgy, ahogyan terveztük… legszívesebben mi magunk is csak leheveredtünk volna és bámultuk volna a naplementét… persze jobb dolgunk volt! :)


Mi volt a legjobb?

Az egész, úgy ahogyan történt.
Az élet tele van meglepetésekkel.
Véletlenekkel, amik nem véletlenek.

S ha valamit igazán szeretnénk, az megvalósítható. Akkor is, ha néha akadályokba ütközünk.
Mi nagyon szeretnénk, ha egyre többen szeretnének bele a vintage-be, akár fotósok is, ahogyan Áronék… legfőképpen pedig azt szeretnénk, ha még sok-sok ilyen fotózásról számolhatnánk be Nektek!:)

10 megjegyzés:

  1. Jót mosolyogtam :) Köszönjük még egyszer, felejthetetlen nap volt, csodásan éreztük magunkat, bár gyakrabban tudnánk találkozni! Nagyszerű páros vagytok, és kívánunk mi is sok sikert és kitartást, mert minden pillanata megéri :) A fotók pedig gyönyörűek ♥
    Kata, Áron, Réka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülünk, hogy Veletek fotózhattunk és jobban megismerhettük egymást!:)Bízunk benne, hogy ha személyesen nem is tudunk túl gyakran találkozni, a kapcsolatot tarthatjuk egymással folyamatosan!
      Hab a tortán, hogy a fotók is tetszenek! :)

      Írisz és Zoli

      Törlés
  2. Csodásak lettek a képek, hangulatosak és a helyszínek is nagyon passzoltak a vintage stílushoz, gratulálok Nektek! Annak pedig én örülök a legjobban, hogy barátság is született köztetek a nyertes családdal Katáékkal és a kelléket biztosító Vintage Bazaaros Judittékkal is egymásra találtatok. Mindez az "A vidéki otthon"-on keresztül:)) További sok sikert kívánok!
    Tanó Móni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen és bízunk benne, hogy még Veled is lesz alkalmunk közösen dolgozni! :)

      Törlés
  3. Naggggyon irigy vagyok Katáékra!!! :)) Csodásak a fotók!!!
    Ez egy szuper ötlet volt! Bízom benne, hogy lesz még alkalom és lesz még hasonló játék Móninál-Én biztosan jelentkezek rá! Hátha akkor összejön...
    További sok sikert!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük, nagyon örülünk, hogy tetszenek! :) Valamikor biztosan lesz még hasonló játék, de azt sajnos még nem tudjuk, mennyi idő múlva...azért érdemes majd figyelmi minket! :)

      Törlés
  4. Minden azon az októberi napon kezdődött...
    Katával (tudjátok a kopogós cipős bájos anyukával kicsit följebb) egy cél érdekéért iratkoztunk be egy székesfehérvári nyelviskolába októberben. Nyelvvizsga kell a diplomához nincs mese. Már a második héten tőlünk voltak hangosak az órák. Nem bírtunk magunkkal. A kínok kínját éltük meg, de mikor jött a past perfect és a szenvedő szerkezet végünk volt. Mára már büszke nyelvvizsga tulajdonosok vagyunk és barátnők. (Sajnálatos, hogy egy látható országhatár fog minket elválasztani, aminek ott sem kellene lennie, de remélem, hogy ez nem lesz akadály.)
    A fénylabor reflektorfénybe került Kata által az én internetes életemben is. Az ő sorozatukat láttam először, és nem értettem, hogy hogyan történhetett meg az, hogy a férje (aki általában a fényképezőgép túlsó oldalán szerepel csak a felvételeken)is rajta van a képeken, hisz megszoktam, hogy minden képen általában az a kis Tündérke (Réka)és Kata van rajta. Ekkor életemben először ellátogattam hozzátok és ámulatba estem. Ilyen profi stábot és blogot a hatalmas Amerika tartogatott eddig a tarsolyában, de megtörtétek a varázst! :)
    Szívből gratulálok minden pillanathoz és törekvéshez! Lelkes rajongói táborotok ismét bővült!
    Szeretettel:
    Daniella

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ui.: Katáék ilyenek, mint a képek. Elbűvölőek. Örülhet Réka is a családjának. Anya és apa, ti remélem 40 év múlva a kanapétokon majd emlékeztek ezekre a pillanatokra! :)

      Törlés
    2. Kedves Daniella! El sem tudjuk mondani, mennyire örülünk, hogy mindezt leírtad és megosztottad velünk. Katáékkal öröm volt dolgozni, ezért nagyon is megértjük, hogy ilyen gyorsan és biztosan életre szólóan barátságot kötöttetek. :)
      Köszönjük a kedves szavakat a blogunkról, a képeinkről. Nagyon igyekszünk a jövőben is minél többet és minél jobbat adni Neked és a többi olvasónknak is, hiszen ezt csakis azért érdemes csinálni, hogy mások is örömüket leljék benne. :)

      Törlés
  5. Jaj Daniella! De édes vagy :) A határok ma már szerencsére semmit nem jelentenek, én biztos vagyok benne, hogy tartjuk a kapcsolatot, és bármikor szívesen látunk itt nálunik Székelyföldön :) ♥

    VálaszTörlés