Történetek menyasszonyaink tollából - Nyerj meg minket esküvői fotósodnak 9.

Ma lánykérős napot tartunk, jó? :) 

Duplázunk, hiszen tegnap elmaradtam sajnos a történettel és még bizony akad mit megosztanunk Veletek! :)

Délelőtt egy olyan történetet mutattam meg Nektek, ami az elsők között érkezett hozzánk, most "repüljünk" romantikusan a felhők fölé egy olyannal, amit a napokban kaptunk...

Indulhat az utazás?

"Nagyon sok szép és különleges emlékünk van a kedvesemmel, de azt hiszem én most azt a napot osztom meg veletek amikor a drágám megkérte a kezemet , persze teljes titoktartás közepette :)

Az egész úgy kezdődött, hogy már előtte 1-2 hónappal kérdezgette tőlem, hogy lenne e kedvem valamikor vele sétarepülőzni, én meg kis naiv :) mondtam, hogy persze szívesen kipróbálnám majd egyszer valamikor. No a dolog részemről ennyiben is maradt, teljesen elfelejtettem, hogy mi erről beszélgettünk.

Aztán a jeles nap előtt 2-3 nappal kérte a párom, hogy vasárnapra ne csináljak programot , mert van egy meglepetése számomra, én meg mondtam, hogy jó persze nem csinálok.

Csakhogy engem ez a meglepetésdolog nem nagyon hagyott nyugodni nőből vagyok :) hát istenem, addig kérdezgettem, meg könyörögtem, amíg csak kinyögte, hogy most van itt az alkalom a sétarepülésre. Én kis butus meg teljesen beparáztam, no meg ugye azért az anyagi része is elég jelentős volt a repülőzgetésnek, mint megtudtam és hát én ezen annyira kiakadtam, hogy el sem akartam menni.

Aztán valami csoda folytán mégis csak sikerült az én drágámnak rávennie, hogy másnap vasárnap reggel, ami 2011.október 16 volt elinduljunk együtt az úrhidai repülőtérre.

Amikor odaértünk már kint volt a gép, amivel repültünk, de akkor még a pilótánk nem ért oda ezért körbenézelődtünk és megnéztük a többi repülőt is.

Kis idő elteltével megérkezett a pilótánk, aki nagy meglepetésemre hozott magával egy hölgyet, akinek egy fényképezőgép lógott a nyakában. Én, mint kis naiv még mindig nem sejtettem semmit, sőt akkor sem, amikor a hölgy elkezdte fényképezni a tájat, aztán minket is :), még mondtam is a páromnak, hogy milyen aranyos a fotós, hogy minket is lefényképez:) persze erre az én drágám csak somolygott a bajsza alatt :)
No eljött az idő és végre beülhettünk a gépbe és lassan elindultunk. Kicsit feszengve az izgalomtól /mert még sosem repültem/, de azért örömmel vártam, hogy végre felszálljunk. Amint a felszállás megtörtént és úgymond egyenesbe kerültünk én nem is foglalkoztam mással csak az alattunk elterülő csodaszép tájjal, meg azzal, hogy gyönyörűen látszott már a Balaton és reménykedtem benne, hogy odáig is elrepülünk.

Nagy nézelődésemből arra eszméltem, hogy a párom odadug a kezembe egy borítékot, én meg néztem, mint a birka, mert azt hittem, hogy abban van a pilóta fizetsége :) és nem értettem, hogy azt miért nekem adja a párom. :) Aztán megkért, hogy nyissam ki a borítékot, én meg fogtam és kinyitottam/ de mint akinek elmentek otthonról J még itt sem sejtettem semmit sem/: Amikor beleolvastam akkor esett csak le, hogy milyen merénylet is készült itt ellenem:), mert egy gyönyörű szép vers volt benne és a párom beleírta, hogy nem tud nélkülem élni és ezzel szeretne kérni, hogy legyek a felesége.

No mire én ezt elolvastam és felfogtam, hogy mi is történik itt már előkerült a gyűrű is a zsebéből. Én annyira meghatódtam, hogy percekig még az igent sem tudtam kibökni, pedig hát már egy ideje ez volt minden vágyam. :) De aztán végül csak sikerült kimondani azt a bűvös szót. Itt akár véget is érhetne a történetünk, de volt még egy kis malőr, ami sajna hozzá tartozik a történethez. Miután kinyögtem az igent és csattant a csók, no meg a fényképezőgép, mert hát a fotós hölgy direkt azért jött a pilótával, hogy minket fényképezzen, a kedves pilótánk úgy gondolta, hogy ezt az eseményt, muszáj megünnepelni.

Nem is lett volna baj, ha nem a levegőben vagyunk, de hát ott voltunk és máshogy nem tudott velünk ünnepelni, minthogy csinált 2-3 olyan malövert, amitől az én gyomrom teljesen megadta magát, meg hát az is közrejátszott, hogy nagyon meleg volt a gépben. Még szerencse, hogy még indulás előtt megkérdeztem, hogy hol van a hányós zacskó, mert hát még leszállás előtt szükségem is volt rá………….

Hát ez a mi feledhetetlen lánykérésről maradt emlékünk.

Köszönöm, hogy leírhattam Nektek, bízom benne, hogy mint ahogy nekem írás közben folyton mosolyt csalt az egész történet az arcomra, nektek is szerzek vele pár kellemes pillanatot."